Kezünkben a jövő! 2016-02-25 – Beszámoló

BESZÁMOLÓ a Kezünkben a jövő! a hazai ökológiai (organikus, biológiai, bio) élelmiszerek helye és szerepe a társadalmi étkeztetésben című konferenciáról és a 23. Biokultúra Találkozóról

Kezünkben a jövő!

Ez volt a február 25-én megrendezett Biokultúra Találkozó mottója. Azt, hogy szükség van a bio alapanyagokra a közétkeztetésben, az érintettek egy jelentős része már belátja. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a módját a gyakorlatban is. Ennek jegyében zajlott a rendezvény.

Lőrinczné Táborfi Julianna és dr. Roszík Péter köszöntője után dr. Lucskai Attila üdvözölte a megjelenteket. Hivatkozott egy tanulmányra, amely nemzetek szerint hasonlítja össze a fejenként biotermékre fordított éves összeget. Megtudhattuk, a becslések szerint a listát Svájc vezeti 210 euro/év/fővel, míg a becsült magyar érték ennek 2-3%-a, annak ellenére, hogy hazánk adottságai igazán kiválóak ezen a téren.
A Biokultúra részéről Czeller Gábor majd Obreczán László indította a tanácskozást. Visszaemlékeztek arra, hogy a biomenza gondolata már legalább másfél évtizede megfogalmazódott, de akkor a helyzet még nem volt rá érett. Most számos lehetőség adott ahhoz, hogy a bioélelmiszer itt is megjelenjen, ám ezért meg kell dolgozniuk a gazdáknak, a feldolgozóknak, az érdekképviseleti szervezeteknek egyaránt.

Lőrinczné Táborfi Julianna az Onkológiai Intézetben szerzett tapasztalatai alapján kiállt amellett, hogy a bio alapanyagok bevezetése nem könnyű, de megvalósítható, ha az étkeztető és a beszállító részéről egyaránt adott az elkötelezettség és a rugalmasság.

Ifj. Hubai Imre mint biogazda és mint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, arra mutatott rá, hogy a közelmúltban lezajlott menzareform hogyan készítette elő a bio alapanyagok bevezetését. Hatalmas lobbi érdekekkel szembeszállva sikerült kiűzni a kényelmi porokat a menzákról. A főző konyhák dolgozóinak újra meg kellett tanulniuk az alapanyagok használatát, olyan rég elfeledett dolgokat, mint a krumplipüré elkészítését krumplipürépor helyett valódi burgonyából, vagy a húslevesét levespor helyett húsból és zöldségből. A Vidékfejlesztési Programban szereplő, rövid ellátási lánc alprogram támogatása szintén a biogazdálkodók malmára hajthatja a vizet. A termelők közötti együttműködésen, valamint a termelő és fogyasztó közötti szoros földrajzi kapcsolaton alapul, úgy, hogy legfeljebb egy szereplő ékelődhet a termelő és a fogyasztó közé. Legalább 5 mikro vállalkozásnak vagy mezőgazdasági termelőnek és egy piacszervezőnek kell a támogatás lehívása érdekében szövetségre lépnie.

Bíró Krisztina hazánk lakosságának egészségi állapotáról hozott nem éppen szívderítő adatokat. A születéskor várható élettartam 5-7 évvel elmarad az uniós átlagtól és a 65 év előtt bekövetkezett halálesetek száma szintén lehangoló képet mutat. A legfőbb problémát a nem fertőző, krónikus betegségek, elsősorban a szív és érrendszeri problémák és a daganatok jelentik. Mindkét betegségcsoport kialakulása nagymértékben függ az életmódtól, így a megelőzésre érdemes hangsúlyt fektetni. A táplálkozás terén a só, a cukor és a telített zsírok fogyasztásának leszorítására kell törekedni. A Nemzeti Rákkutatási Ügynökség 12 pontos ajánlást tett közzé a megelőzéssel kapcsolatban. Nagy kár, hogy a biotermékek fogyasztása nem szerepel közöttük!

Zoltai Anna olyan adatokat hozott, amik alapján megbecsülhetjük a közétkeztetési piac nagyságát. Felmérésük szerint 1.5 – 2 millió főt érint, jellemzően kiszolgáltatott embereket. 4525 főzőkonyhát tartanak nyilván. Problématérképet készítettek a közétkeztetésről, amely alapján az alábbi következtetésekre jutottak: A konyhák az árverseny miatt sokszor silány alapanyagokból dolgoznak. Az ételkészítési technológia elavult, biztonsági okokból ragaszkodnak a túlfőzéshez. Nincs kapcsolat a fogyasztókkal, nincs közösségi kontroll, így nem szégyen a közétkeztetőnek vacak ételt az asztalra tenni. Ellenőrzéseik célja, hogy nem bírságokkal, hanem a nyilvánosság erejében bízva ösztönözzek a fejlődésre.

Dr. Roszík Péter röviden hivatkozott a Nemzeti Akcióterv, az Ökológiai Gazdálkodás fejlesztéséért programra, amelynek egyik célkitűzése, hogy 2020-ra a menzák legalább 30 % bionyersanyagból dolgozzanak. Ismertette a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. közétkeztetésre kidolgozott feltételrendszerét, amelynek alapelvei lényegében megegyeznek az ökológiai élelmiszer feldolgozás alapelveivel. Külön hangsúlyt fektet a szabályzás arra, hogy az étlapon mit hogyan lehet jelölni. Az ételfajta megnevezésében csak akkor jelenhet meg az öko/bio szó, ha valamennyi előírásnak megfelelt, de lehetőség van arra, hogy az alapanyagok felsorolásában nevesítve szerepeljenek az ökológiai gazdálkodásból származó összetevők.

Czeller Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugat-európai piacokon a magyar biogazdák alulmaradhatnak az árversenyben, így fontos, aránylag kiszámítható értékesítési csatorna lehet a hazai közétkeztetés. Megítélése szerint a nagyvárosi bölcsődékben, óvodákban kell elkezdeni a bio alapanyagok bevezetését, mert a jelenlegi kínálat ezt fedi le. Szükség van ehhez a gazdák részéről beszállítói készségre és a hazai bio kínálathoz igazodó receptúrákra, amelyek hiteles költségszámításokat is tartalmaznak. A 2020-ra megvalósítandó 30%-os bio részarány igen optimista terv, de azt egyértelműen mutatja, hogy van végre kormányzati akarat!

Darvas Béla előadását azzal kezdte, nem létezik élelmiszer biztonság, környezetbiztonság nélkül, vagyis elszennyezett környezetben nem lehet egészséges élelmiszert előállítani. Kínát, Törökországot és Indiát nevezte meg, mint élelmiszer biztonságilag különösen veszélyes országokat. A termelésben jelenleg használt vegyi anyagok mellett nagy veszélyt jelentenek a már kivont, de egykor nagy mennyiségben használt és le nem bomló anyagok, illetve veszélyes bomlástermékeik. Az anyatej vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a szennyező anyagok csökkenő mennyiségben, de még mindig jelen vannak mindennapjainkban. A WHO is állást foglalt, egyes hatóanyagokat rákkeltőnek, illetve valószínűsíthető rákkeltőnek minősített. Azoknak, akik szeretnének alaposabb ismeretekre szert tenni a témában, ajánlotta két könyvét, amelyek „Virágot Oikosznak” valamint „Mezőgazdasági ökotoxikológia” címmel jelentek meg.

Bardócz Zsusza érdekes adatot hozott: életünk során átlagosan 15 tonna táplálékot fogyasztunk el, így ételünk minősége egyik meghatározó tényezője egészségünknek. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésben a minőségi szempontok elsikkadnak a mennyiségiek mellett. A monokultúrás, végletekig gépesített és hibrid fajtákat termesztő gazdaságok nem adnak megfelelő tápértékű élelmiszereket. A világszerte tapasztalható elhízás „járvány” részben a beltartalmilag értéktelen, ásványi anyagokban, vitaminokban, rostokban, egészségvédő anyagokban szegény alapanyagokra vezethető vissza, hiszen ezeket a hiánytáplálékokat fogyasztva, a szervezet folyamatosan hiány üzeneteket küld. A jó hír, hogy van megoldás, a bioélelmiszer, ami a létfontosságú anyagokból bizonyítottan többet tartalmaz. Más vonatkozásban is bizonyítható a biotermékek minőségi fölénye. Vizeletmintákban vizsgálták a növényvédő szerként használ organofoszfátok mennyiségét, és 7 nap biotáplálkozás alatt ezen káros anyagok mennyisége rohamosan csökkent.

Kiss István a daganatos betegségek és az életmód kapcsolatát elemezve elmondta, a kór 35%-ban táplálkozási hibákra, 30%-ban dohányzásra vezethető vissza, vagyis nem kell teljesen tehetetlennek éreznünk magunkat, hiszen 65%-ban rajtunk múlik. Sok tényezős rendszerrel állunk szemben, egyes részterületeken még a tudomány is vívódik, azonban vannak egyértelmű összefüggések. A túlzott energiabevitel, vagyis az elhízás mindenképpen növeli a megbetegedések számát. A zsírok körül még vannak kérdőjelek, jelenlegi ismereteink szerint azonban az alábbi ajánlásokat fogalmazhatjuk meg: A transzzsírsavaktól mindenképpen tartsuk magunkat távol, ezért kerüljük az ipari előállítású kekszeket, chipseket. A középső kategóriába tartoznak az állati zsírok, a kókuszzsír és a napraforgó olaj, míg a halolaj, a lenmagolaj és az olíva kedvezőnek mutatkozik. Manapság a D-vitamint tartják csodaszernek, nemcsak az erős csontozat, hanem a daganat megelőzés és a keringési rendszer szempontjából is. Az élelmi rostok azáltal védenek, hogy a rákkeltő anyagokat nem engedik felszívódni, hanem kivezetik őket. A zöldség és a gyümölcs evés sarkalatos pontja, hogy a legtöbb egészségvédő anyag a héjban és közvetlenül alatta halmozódik fel, de a növényvédő szerek maradéka is. A megoldás erre is ugyanaz: biotermék.

Lőrinczné Táborfi Julianna szintén kedvezőtlen népegészségügyi adatokkal kezdte előadását, többek közt azzal, hogy nemcsak élettartamban, hanem az egészségben eltöltött évek vonatkozásában is súlyos hazánk lakosságának állapota, 12 év betegeskedésre van kilátásunk a statisztika szerint. A helyi és ökológiai előállítású alapanyagok bevezetésére jó példákat láthatunk külföldön. Egy olasz tartományban például előírás, hogy egy adag étel árának legalább 47%-át az alapanyag beszerzésre kell fordítani, míg a jelenlegi hazai rendszerben nincs ilyen kitétel, vagyis a silány alapanyag által tud az étkeztető nagyobb profitra szert tenni. A finn megközelítés szintén példa értékű, mivel ott a táplálkozási kultúra része az iskolai tananyagnak és arra törekszenek, hogy a gyerekek friss, helyi és évszaknak megfelelő ételeket kapjanak, amelyek komótos elfogyasztásához egy óra áll rendelkezésükre.
A betegségek 70-80%-áról kimutatható, hogy valamilyen összefüggésben vannak a táplálkozással. Ezek a betegségek pedig nemcsak az életminőséget rontják, hanem a gazdaságnak is ezermilliárdos nagyságrendű károkat okoznak. Ahhoz, hogy a bioalapanyagokat bevezessük a hazai közétkeztetésben, ennek csak a jelentéktelen töredékét kellene mozgósítani az államkasszából!

Írta: Gelencsér Margit

0 hozzászólások

Válasz

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tíz − hat =