Fűszerek mint gyógyszerek

Bár napjainkban a nyugati gyógyászatban kevésbé használják a fűszereket, Kínában és az indiai ajurvéda gyógyászatban ugyanúgy előírják használatukat, mint több ezer évvel ezelőtt. A keleti gyógyászatban talán a legrégibb hagyománya a gyömbérnek, a kardamomnak, a borsnak, a szezámnak és a máknak van.

A régi mezopotámiai kultúrákban a mag formában használt fűszerek ­– a kapor, az ánizs, a kömény, az édeskömény – voltak a legelterjedtebbek. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak számos keleti és nyugati gyógynövényt használtak. Plinius az I. században írott természetrajza, a Historia Naturalis 37 kötetéből több is foglalkozik a gyógynövényekkel. Az arabok, akik évszázadokon át a fő fűszerkereskedők voltak, sokat átvettek a görögök által hátrahagyott tudásból éppúgy, mint a Keletről érkezett bőséges orvosi ismeretből. Ezt Avicenna, a híres XI. századi orvos írásai közvetítették a Nyugat felé.especies2

Európa fűszerek iránti igényét éppen annyira meghatározta gyógyászati felhasználásuk, mint az étkezésben betöltött szerepük. A borsárusok és a fűszeresek később gyógyszerészek lettek, akik fűszerkeverékeket, „gyógyszereket” készítettek.

Európa lakossága évszázadokon át szenvedett a pestistől és egyéb betegségektől, járványoktól. Sokan vélték úgy, hogy a betegség a rossz szagú levegővel terjed, és a fűszerek levegőfrissítőként váltak népszerűvé. Az emberek aromás fűszerekből készült labdácskákat hordoztak magukkal, abban a hiszemben, hogy az megvédi őket a betegségektől és a kellemetlen szagoktól.

Kiterjedt  körben használták gyógyításra a fűszereket és ebbe a körbe beleesik a kígyómarás, az ágybavizelés, a menstruációs problémák, a gyenge látás, az aranyeres panaszok, a sárgaság, az emésztési problémák, a cukorbetegség, a migrén és az álmatlanság éppúgy, mint a nemi erő csökkenése.

Egyes fűszerek, például a mustár és a cayenne bors melegítő tulajdonsága vezetett a meghűlések, keringési problémák és izomfájdalmak, valmint az izom megerőltetéséből eredő betegségek kezelésében. A régi Görögországban a mustárt tapaszba keverték, hogy segítsék a légzést. Úgy vélték, hogy a mustáros tapasz melegíti a bőrt, ezáltal melegnyitja a tüdőt és könnyebbé teszi a légzést, bár ha túl sokáig vagy túl töményen alkalmazták, hólyagokat okozott a bőrön.

A fürdőkhöz mustárport kevertek, hogy a fáradt lábak fájdalmát enyhítsék és  a testhőmérséklet emelése révén meggyógyítsák a hűlést.

Az erős paprika kapszaicint tartalmaz, amely vegyület serkenti a véráramlást, ami pedig enyhíti az izmok túlfeszültségéből adódó fájdalmakat, a kapszaicin ennek következtében közönséges alkotórésze az izomkenőcsöknek is. A hámsérülés nélküli fagyást, idegzsábát és lumbágót is kezelik cayenne borsot tartalmazó kenőcsökkel.

A másik melegítő hatású fűszert, a gyömbért a kínaiak annyira jó hatásúnak tartották, hogy egyidőben cserépbe ültetve vitték magukkal hosszú tengeri utakra, hogy fogyasztásával megelőzzék a legénység skorbutos megbetegedését. A régi Kínában a náthának és a köhögésnek, a veseproblémáknak, sőt a másnaposságnak is hagyományos gyógyszere volt. Amikor Európába került, itt is széleskörűen alkalmazták a gyógyászatban: a jelenlegi kutatások bebizonyították, hogy serkenti a vérkeringést, segíti a zsíros ételek emésztését és megelőzi az utazások kiváltotta betegségeket.110954_gyomber02

 

A fűszerek emésztést elősegítő hatását már nagyon régen felismerték. A rómaiak fűszeres süteményeket szolgáltak fel lakomáik végén, hogy segítsék a zsíros ételek emésztését. Napjainkban az ánizs, a kömény és az édeskömény a kedvelt fűszerek. Indiában az étkezések végén például kaprot szolgálnak fel. Más fűszereket is ismerümk, amelyek az emésztést segítik, ilyen az ajovan, a kínai fahéj, a görögszéna, a gyömbér, a zellermag, a mustár, a chili, a római kömény és a bors. A köményvíz, vagy a köménymagos tea hagyományos gyógyszer a csecsemők csuklásának és hascsikarásának gyógyítására.

Napjainkban folyó kutatások kimutatták, hogy a fahéj – melyet a régi Egyiptomban a balzsamozó‑keverékben használtak – hatásos védelmet nyújt a baktériumos és a gombás fertőzések ellen. Az ánizs a másik olyan fűszer, amelynek baktériumölő hatása van, bár napjainkban alapvetően megfázás elleni gyógyszerek ízesítésére és szélhajtóként alkalmazzák. A szegfűszeg, amelyet hosszú időn át a fogfájás gyógyszereként ismertek, fertőtlenítő és enyhe fájdalomcsillapító hatású egészben rágcsálva, vagy cukorba keverve. A szegfűszegtea a hányinger és a gyomorrontás hagyományos gyógyszere. fahej2

 

A fűszerek sokféle formában kaphatók, a magtól és a portól kezdve a friss gyökéren át a levelekig. Ha szárított port bogyót, gyümölcsöt, magot veszünk, aromáját sokkal tovább megtartja, mint a por. A szárított fűszerek kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy színük élénk legyen, és ne legyenek dohosak. Kerüljük azokat a terméseket, maghüvelyeket, amelyek töröttek, ráncosak, vagy lyukasak. Egyes ételekhez alkalmasabb a friss, másokhoz pedig a szárított fűszer.