Délpesti-Biopiac

Magas bio-árak és ami mögöttük van.

Az évek során nagyon sok oldalról voltam érintett a bioélelmiszerekkel és termelésükkel kapcsolatban, így az átlagnál jobban átlátom a jelenlegi magyar helyzetet. Néhány hónapja elindítottam egy civil kezdeményezést, amelynek az volt a lényege, hogy közös nevezőt alakítsanak ki az ágazat szereplői.

A legfontosabb szereplői Ti lennétek, a magyar potencionális bioélelmiszer fogyasztók, akiket eddig csak mi képviseltünk. Ebben megvan a VM támogatása. A gyakorlatban azonban a hazánkban megtermelt (nagyon kevés) bioélelmiszerek több, mint 90%-a azonnal külföldre kerül. Az ott feldolgozott termékek aztán különféle formában a hazai boltok polcain is megjelennek.
Ti kedves barátaink általában nem érték-haszon alapon keresitek az egészséges élelmiszert, hanem elvárjátok, hogy a biogazdálkodó- és feldolgozó saját tönkretétele árán is, de a konvencionálisakkal azonos áron, nagyon olcsón adja a biotermékeket. Ez több okból nem megy. Egyrészt, mert minden partnerük meg van győződve róla, hogy ez az ágazat mindent elbír, hiszen drágán adja a termékeit. Ilyenek például az ellenőrző szervezetek, akik folyamatosan emelik az áraikat, a kereskedők, a beszállítók. Másrészt a termelés fajlagos költségei jóval magasabbak.
A valóságban a területre vetített termelési költségek nem lennének magasabbak. Mi drágítja mégis?
Vegyük sorra:

 

A termelés minősítési és szaktanácsadási díja.

Az engedélyezett GMO mentes, szabad elvirágzású fajták (nem hibridek) jóval kisebb termésre képesek, így a fajlagos költség már közel kétszeres.

Az alkalmazható biológiai növényvédelem kevésbé hatékony, mint az egészségkárosító durva vegyszerek, ezért hektikusabb a termésmennyiség, nagyobb a veszteség.

Minden bio listán lévő anyag, vetőmag drágább, mert minősíttetni kell.

A zöldség-gyümölcs eltarthatósága nagyon kicsi, mert éretten szedik le és nem alkalmaznak tartósítási eljárást. Ezáltal tovább növekszik a veszteség.

A feldolgozás sokkal drágább, mert a feldolgozó üzemeknek szigorúbb követelményeknek kell megfelelni és fizetni kell a minősítő szervezeteknek.

Nagy az élőmunka-igény és a fokozott bio-ellenőrzés miatt nem lehet „játszani” a járulékokkal, ez pedig újabb versenyhátrány a nem ellenőrzött gazdaságokkal szemben, mert a mezőgazdaságban a legnagyobb a feketemunka aránya.

A magyar biogazdaságok mérete általában nagyon kicsi. Így nem képesek kitermelni komoly kapacitásnövelő beruházásokat. Ez az oka, hogy nem tudnak olyan költséghatékonyan működni, mint európai társaik.

Mindezekre rátelepült egy olyan szemlélet, mely szerint a minősített bioélelmiszer csak a gazdagoknak jár, az átlagos magyar fogyasztók számára elérhetetlen, ezért nem is keresik, inkább saját megnyugtatásukra bemagyarázzák, hogy biztosan humbug, amivel át akarják verni Őket. Ily módon a racionális vásárló hamis képe vezet az egyetlen valóban és biztosan egészséges élelmiszer elutasításához.