Társaságunk 2005-ben alapított 100%-os magyar tulajdonú cég. Termékeink ellenőrzött minőségű alapanyagokból, tartósítószer-, adalék- és színezőanyagoktól mentesen készülnek. Készítményeink több mint fele egyedi receptúra alapján gyártott komplex étrend-kiegészítő, amelyekben az egyes összetevők több évszázados népgyógyászati leírások és tapasztalatok alapján lettek válogatva szervezetünk egészségéért.
Bálint Csemegék néven 2013 év végén új termékcsaláddal jelentkeztünk, melynek tagjai fagyasztva szárított (liofilizált) gyümölcsök és zöldségek, melyek a kíméletes feldolgozásnak köszönhetően kiválóan beilleszthetőek vegetáriánus, paleolit és egyéb diétákba, vagy akár kismamák és kisgyermekek étrendjébe is beilleszthetőek.
Étrend-kiegészítő készítményeink OÉTI notifikációval rendelkeznek, magas minőségi színvonalon gyártjuk a hatósági és jogszabályi előírásoknak megfelelően.
Célunk megosztani az érdeklődőkkel az egészséges életmód fontosságát, a természetességet és kiegyensúlyozott életvitel támogatását. A Bálint Cseppek és Bálint Csemegék termékcsalád valamennyi tagja megtalálható országszerte a gyógynövény- és bioboltokban, webáruházakban és a hajdúszoboszlói mintaboltunkban is.
Vállalatunk Ars Poetikája olyan gyógynövény alapú készítmények gyártása és értékesítése, amellyel hidat képezhetünk a gyógynövény gyógyászati tapasztalatok és az orvosi gyakorlat által igazolt eredmények között, illetve az orvostudomány segítő, kiegészítő erejeként a terápiába való beillesztéssel biztosítani lehet a kívánt hatást minél alacsonyabb felhasználási kockázat mellett.
Sokan szeretjük a diót az íze, vagy a változatos felhasználása miatt, de ezen túl még rengeteg pozitív hatása van, amivel egészségünket támogathatjuk.
A dióban található esszenciális zsírsavaknak köszönhetően a dió rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy vérnyomásunkat egészséges szinten tartsuk. Mindehhez elég mindössze napi néhány szemet ennünk belőle.
A diónak magas a telítetlen zsírsavtartalma, így fogyasztásával csökkentjük a szervezet koleszterinszintjét. A koleszterinszint normalizálása pedig segít megelőzni néhány komoly keringési betegség kialakulását a későbbiekben.
Napi mindössze 25g dió fogyasztásával gondoskodunk a napi omega-3 zsírsav beviteléről. Kutatások szerint az omega-3 zsírsavak csökkentik a koszorúér-betegség, magas vérnyomás, stroke, vastagbél- és prosztatarák kockázatát.
A vérnyomás és a koleszterinszint szinten tartása mellett a diónak nagy szerepe van a vérrögképződés megakadályozásában és az érfalak rugalmasságának megőrzésében is. Napi néhány szem dió már biztosíthatja a kívánt hatást.
A dió fogyasztásával gondoskodunk szervezetünk E-vitaminnal való megfelelő ellátásáról, amely egy zsírban oldódó antioxidáns.
Ezáltal erősítjük immunrendszerünket, segítjük a nyálkahártya megfelelő működését és szervezetünk könnyebben égeti el a telített zsírsavakat is.
A dió magas Omega-3 tartalma miatt javítja a szervezet inzulintermelését, ezért a cukorbetegségre hajlamosaknak ajánlott a fogyasztása.
Természetesen a kialakult betegséget nem gyógyítja, de a kialakulás megelőzésében sokat segíthet.
Terhesség alatt már a népi gyógyászat is ajánlotta a dió fogyasztását. Úgy tartották, hogy a születendő gyerek okosabb lesz tőle – ezt a dió és az agy hasonlósága alapján állították.
Bizonyított hatása azonban inkább a folsav tartalma miatt van.
A dió nagyon gazdag mangán, réz, kálium, kalcium, vas, magnézium, cink és a szelén forrás. A réz építőeleme számos létfontosságú enzimnek, mint a citokróm c-oxidáz és szuperoxid dizmutáz.
A cink segíti a növekedésért és fejlődésért felelős enzimek összetételét és működését, de fontos szerepe van a sperma képződésben, emésztésben és nuklein sav szintézisben.
A szelén fontos nyomelem, amely társfaktorként működik az antioxidánsokkal.
A dió olajosságának és kiváló bőrnyugtató és vérzéscsillapító tulajdonságának köszönhetően segít megvédeni a bőrt a kiszáradástól.
A belőle készült olajat vagy főzetet gyakran használják mint “bázis olaj” különböző gyógyszerekben, kozmetikai és masszázs termékekben.
„ Naponta egy alma a doktort távol tartja.”
/ angol közmondás/
Friss és szárított almát az ember már a kőkorszak óta fogyaszt, s különösen népszerű volt ez az eledel az ókori Egyiptomban a Kr. E. 12. században. Az alma áldásos hatásait már Hippokratesz /Kr. E. 460-377/ is ajánlotta a szívgyengeség, emésztési zavarok és a veseproblémák kezelésére.
A friss alma a főétkezések között fogyasztható, ideális és egészséges eledel – elfér a zsebben, laktató, lédús és üdítő. Mindegy, hogy az alma héja piros, sárga vagy zöld, húsa ropogós vagy puha, miden alma vitamin- és ásványianyag-forrás. Egy közepes almában is közel 300 egészséget befolyásoló összetevő található. Energiatartalma aránylag kicsi, viszont jelentős mennyiségű gyümölcscukrot /fruktózt/ tartalmaz. Ezt az egyszerű cukrot, mely édesebb a répacukornál, a szervezet lassabban dolgozza fel, s így hatására a vércukorszint csak lassabban emelkedik – ezért korlátozott mennyiségben még cukorbetegek is fogyaszthatják.
A pektintartalma csökkenti és szinten tartja a koleszterin mennyiségét a vérben, a ballasztanyagok és rostok együttes hatásaként csökkenti a gyomor betegségeit és megelőzi a székrekedést. A kálium segíti a szervezet felesleges víztartalmát megszüntetni, a magnézium és rostanyag tartalma hozzájárul a magas vérnyomás megelőzéséhez, illetve csökkentéséhez. Alacsony kalória- és magas rosttartalma miatt ideális a fogyókúrázók részére.
C-vitamin forrás, erősíti a szervezet védekező mechanizmusát, főleg a vírusok és egyébb kórokozókkal szemben. Táplálkozási szakemberek és orvosok szerint egy gyógykúra napi adagja 3 alma. Az alma párolva jótékony hatású hasmenés valamint gyomor- és bélhurut esetén.
A szárítás vagy aszalás a gyümölcstartósítás egyik legősibb módja. A középkori asszonyok felfűzött almaszeleteket lógattak le a gerendákról. Ma az almakarikákat rácsra helyezve aszalják a napon, vagy elektromos készülékekben esetleg aszaló kemencékben.
Aszaláskor csökken a gyümölcsben a nedvesség tartalom ezért fokozatosan felsúsul bennük a gyümölcscukor. A sportolóknak ezért kitünő energaforrás, mert a szárított almában lévő szénhidrát gyorsan felszívódik és hatszor annyi energiát tartalmaznak, mint ugyanannyi friss gyümölcs. A puha, bőrszerűvé aszalódott almaszeletekben sok rost és némi vas is található, a friss alma C- vitamin tartalma azonban a szárítás során teljesen elvész.
Tulajdonképpen nem gabona, hanem egy keserűfű- féle termése. Hazája Nepál és a mongol sztyeppék. A hajdina – másnéven: pohánka, tatárka, tatárbúza, horicska, kaza – nevét a 15. századi oklevelekben említik először. Európába a tatárok, majd a törökök hozták.
A hajdina sajátos, nagyon jellegzetes ízű és különösen magas ásványianyag tartalommal rendelkezik A hántolt hajdina 14 % fehérjét, 2 % alatti zsírt, 76 % szénhidrátot tartalmaz.
A nem hasznosuló szénhidrát – más néven diétásrostok – mennyisége 25 %. Jól ismert, hogy táplálkozásunk jelenleg rostokban szegény, a napi 30- 40 g diétásrost helyett csak 20-25 g-ot fogyasztunk. Ezért már 5 dkg/ nap hajdina elfogyasztása is segítheti a hiányzó rostok pótlását.
A rosthiányos táplálkozás szerepet játszhat az úgynevezett nem fertőző, krónikus megbetegedések – a székrekedés, a vastagbélrák, az elhízás, az epebetegségek, az érelmeszesedés, az elhízás – kialakulásában.
A rostok összetevői között elsősorban a hemicellulózt és a lignocellulózt kell megemlíteni, melyek a vastagbélműködés szabályozásában jutnak fontos szerephez.
Különös figyelmet érdemel a hajdina ásványianyag tartalma.
100 g hántolt mag: 440 mg káliumot és 200 mg magnéziumor tartalmaz,
277 kcal, azaz 1160KJ az energia értéke
100 g hajdinaliszt 224 mg káliumot és 88 mg magnéziumot tartalmaz,
345 kcal, azaz 1446 KJ a liszt energia értéke.
A benne lévő aminosavak közűl említésre méltó a glutamin, az aszparagin, a lizin, az arginin és a metionin. A hajdinában majdnem olyan nagy a metionin tartalom, mint a tojásfehérjében.
A hajdinás ételek fontos táplálékai lehetnek a lisztérzékenységben szenvedőknek, bővíthetik a betegek étrendjének választékát, a hajdinából készűlt ételek fogyókúrázók és cukorbetegek számára egyaránt ajánlhatók.
Felhasználható: hajdinalisztként sűritéshez, hajdinakásaként, péksüteményekhez, levesekhez, cipókhoz,süteményekhez.
RECEPTEK
Hajdina saláta – előétel 1 személy részére
1 dkg vöröshagyma
1 kávéskanál hidegensajtolt olaj
1 cs. Leveszöldség
4 dkg sonka
¼ narancs, kevés tengerisó
Elkészítés: A hajdinát forró lábasban szárazon megpirítjuk, majd felengedjük 130 ml vízzel, sóval ízesítjük. A kihűlt hajdinát összekeverjük a feldarabolt nyers leveszöldséggel, az apróra vágott vöröshagymával és sonkával. Narancslével és olajjal ízesítve kínáljuk.
Gombás hajdina
5 dkg hajdina
1,5 dkg gomba
1 kk. Olaj, kevés tengerisó, borsikafű, petrezselyyemzöld
Elkészítés: A megmosott hajdinát megpirítjuk forró lábasban, majd kevés olajjal és vízzel puhára pároljuk.. Az apróra vágott gombát külön edényben kevés olajon a hagymával megpároljuk, adunk hozzátengerisót, borsikafüvet és petrezselyemzöldet. Amikor a gomba leve elfőtt összekeverjük a hajdinával, majd fedő alatt, sütőben puhára pároljuk Köretnek és önálló ételként egyaránt kínálhatjuk.
Hajdinás palacsinta
2,5 lit. tej
2 db tojás
2 kanál méz
¼ lit. hajdinaliszt
¼ lit. tönkölybúzaliszt / vagy korpával kevert búzaliszt /
igény szerint ásványvíz, tengerisó
Elkészítés: Az alapanyagokat jól összedolgozva ásványvízzel palacsintatésztát készítünk A kapott mennyiségű masszából kb. 20-24 palacsinta készűl. A hajdinás palacsinta kicsit vastagabb, mint a búzalisztből sütött palacsinta. Ízlés szerint tölthetjük édes szójatofuval, beáztatott aszalt gyümölcsökkel, szeletelt almával, mákkal, dióval.
Az Egészségügyi Világszervezet / WHO / ajánlása alapján naponta mindenkinek legalább öt adag különféle gyümölcsöt és zöldséget kellene fogyasztania.
Egy adag gyümölcs lehet egyetlen nagyobb alma, körte, narancs, grépfrút, illetve egy tálka szőlő, málna szamóca, ribizli, egeres, vagy egy pohár frissen kifacsart gyümölcslé, vagy zöldséglé.
A gyümölcs értékes forrása az antioxidánsoknak, főleg a bioflavonoidoknak és a C- vitaminnak, amelyek bizonyos védelmet nyújtanak a degeneratív betegségek ellen / rák, szívbetegségek /, kis energiatartalmuk miatt a fogyókúrázóknak is ideális tápláléka.
C- vitamin szükségletünket – felnőtt egészséges ember optimális napi szükséglete 50-75 mg – legnagyobb részben friss gyümölcsökből és gyümölcslevekből fedezzük, közülük is elsősorban citrusfélékből / citrom, narancs, grépfrút, mandarin /.
Ugyancsak igen fontos C- vitamin forrás a csipkebogyó és a feketeribizke, a kivi, az eper, a málna, a mangó és a papaja.
Az élénksárga gyümölcsök – sárgabarack, mangó, sárgadinnye – az A- vitamin előanyagából a béta-karotintólnyerik a színüket.
A piros gyümölcsökben található festékanyag a likopin , valamint a béta- karotin is a szabadgyökök ellen nyújt némi védelmet.
Egyes gyümölcsök, kűlönösen a banán és az aszalt gyümölcsök, igen gazdagok káliumban, amelynek fontos szerepe van a vérnyomás szabályozásában.
Étrendünkben a gyümölcsöknek kiemelten fontos szerepük van a magas rosttartalmuk miatt, hiszen biztosítják a rendszeres székletürítést, csökkentik a vér koleszterinszintjét és teltségérzést keltenek.
Az egészségmegőrzésben a frissen facsart gyümölcsleveknek Európában a 19. század óta nagy jelentőséget tulajdonítanak, hiszen a szervezetet megtisztítják a bomlástermékektől és a méreganyagoktól.
A cseresznye és a meggy sok káliumot tartalmaz /a kálium elősegíti a szívritmus stabilizálását / és C- vitamin tartalmuk is jelentős.
Hazánkban a cseresznye az egyik legrégebben termesztett gyümölcs. A meggy Észak- Indiától a Balkánig őshonos. A természetgyógyászok úgy tartják, hogy hogy tisztítják a szervezetet, méreganyagokat és folyadékot távolítanak el a szervezetből, enyhe hashajtó hatásuk van, napi 200- 250 g friss cseresznye, vagy meggy elfogyasztása csökkenti a vér húgysavszintjét.
A dinnyefajták közűl a narancssárga húsú sárgadinnye tápértéke a legnagyobb – 10 dkg- ja a javasolt napi C- vitamin – felvétel több mint felét tartalmazza, de jó forrása a béta karotinnak is.
A dinnye energiatartalma viszonylag kicsi: 10 dkg-ja fajtától függően 19-31 kcal energiát juttat a szervezetbe. Nagy víztartalma hatékonyabb működésre serkenti a vesét.
Az egres nyersen magas C- vitamin forrás: 10 dkg-ban egy felnőtt teljes napi szükségletének negyed része található meg. Az egres sz oldható rostoknak is megfelelő forrása, energiatartalma kicsi. Köszméte, piszke, pöszméte névvel is illetik az egrest, melyet 1395 körűl lehet először olvasni a Besztercei Szójegyzékben és „éretlen szőlőbogyó”-t jelenet latinúl
A málna nem csak finom gyümölcs, hanem gazdag C- vitamin forrás is. A C- vitamin elengedhetetlenűl szükséges as bőr, a csonrok és a fogak épségének megőrzéséhez, elősegíti a szervezetben a vas felszívódását, gyorsítja a gyógyulási folyamatot, antioxidáns hatása révén csokkenti bizonyos rákbetegségek kialakulásának kockázatát. A málna tartalmaz E- vitamint, folsavat és rostokat is.A málnalevet az emésztőrendszer tisztítására és méregtelenítésére, gyermekkori megbetegedések és hólyaghurut enyhítésére, valamint lázcsillapításra ajánlják a természetgyógyászok.
A piros és fekete ribizke ugyanabba a családba tartozik, tápértékük mégis meglehetősen különböző. A piros ribizkéből 10 dkg, a feketéből pedig már 3 dkg fedezi egy felnőtt teljes napi C- vitamin szükségletét. A savanykás ízű piros ribizkének C- vitamin tartalma és kálium tartalma jelentős, magas a vas és élelmi rost tartalma is. A fekete ribizkében négyszer annyi C- vitamin van, mint ugyanannyi narancsban. A gyümölcs hájában lévő festékanyag az antocián gátolja a különféle baktériumok elszaporodását, gyulladásgátló hatása révén a gyümölcs leve enyhíti a torokfájást.
A lábadozó betegeket hagyományosan szőlőlével kínálják. A csemegeszőlő könnyű, finom eledel és bár édes, nem hizlal, mert 10 dkg szőlő 60 kcal energiát tartalmaz. A szőlő jó kálium forrás, de ásványianyag- és vitamin tartalma nem jelentős.
Mi a gabona?
A gabonaszemek olyan növények ehető magjai, vagy szemes termései, amelyek a fűfélékhez tartoznak.
A különböző gabonaféléket a cereáliák / rosttartalmú élelmianyagok / gyűjtőfogalmába sorolják, amely elnevezés a földművelés római istennője, CERES nevéből származik.
Miért a teljeskiörlésű gabonát használjuk?
A magban – amely magába foglalja az egész héjat és csirát is – sok tápanyag és az élet építőkövei, vitaminok, ásványi anyagok és a fontos ballasztanyagok
/ rostok / fordulnak elő magas koncentrációban.
A napjainkban szokásos fehér lisztté való kiörlés során majdnem az összes vitamin és ballasztanyag, valamint az ásványi anyagok több mint 70 %-a veszendőbe megy.
A gabonamagvaknak e számunkra olyan értékes alkotórészeit sertésekkel etetik fel takarmányként, a legértéktelenebb maradék szolgál az ember táplálékául.
A rostanyagokban dús táplálkozás meggyorsítja a táplálék továbbjutását a tápcsatornában, megköti a táplálékunkban jelenlévő káros környezeti anyagokat és csökkenti azok káros hatását.
Mit tartalmaz a teljes mag?
A teljes mag fő alkotórészei a szénhidrátok – keményítő – melyek részaránya 70%. Ezek az úgynevezett liszttestben koncentrálódnak, amely fehérjét is tartalmaz, ezt a kenyérgabonáknál sikérnek – glutén – nevezik.
A csira a mag egészének mindössze 4 %-a, annak mégis a legfontosabb és legtartalmasabb része. Az új növénynek mintegy embriójaként fehérjéket, csiraolajat, keményítőt, B és E vitaminokat, a karotin nevű elővitamint, ásványi anyagokat, nyomelemeket, lipoidokat és enzimeket tartalmaz.
A héjrész nagyobb mennyiségű fehérjét, kb. 10 % zsírt, sok ásványi anyagot, B1 és B2 vitamint, niacint és karotint, kálciumot, káliumot, foszfort és vasat rejtenek. A maghéj adja a fontos ballasztanyagokat – rostokat – a cellulózt és a hemicellulózt.
Búza
Könnyen emészthető ezért a szellemi munkát végzők körében kedvelt gabonafajta.A B1-,B2-, B6-vitaminok és a karotin, valamint a kálium, magnézium, foszfor és kovasav főleg a búza héjrétegeiben található. Ezért fontos a teljes magot felhasználni.
Felhasználható: búzacsira, keményítő vagy teljes liszt formájában kenyér, friss gabonakása, gabonacipó müzli és búzasör készítéséhez.
Tönkölybúza
A búzának ez az ősrégi kultúrformája különösen gazdag fehérjében. Jelentős a kálium-, vas- és foszfáttartalma, a magas sikértartalma miatt jó a sütőképessége.
Felhasználható: liszt, vagy dara formájában levesekhez, gabonacipók és édességek készítéséhez.
Árpa
Az árpa lisztteste bőven tartalmaz kovasavat, emellett található benne még kálium, kalcium és foszfor, ennek tudható be jótékony hatása az idegrendszerre. Nyálkaképző, ezért diétázó betegek ételeinek elkészítésére alkalmas és hatással van a gyomor – és bélrendszerre, valamint erősíti a kötőszövetet is.
Felhasználható: liszt és pehely formájában, egészben párolva, árpanyák, árpasaláta, cipó és püré, valamint sör, égetett szesz, malátakávé, „Barleywater” / árpalé-ital / és árpagyöngy készítéséhez.
Rozs
A rozs erőt adó, fiatalok és fizikai munkát végzők számára nélkülözhetetlen gabonafajta. A B- vitamincsoport tagjai mellett értékes ásványi anyagokat tartalmaz, mint pl. a foszfor, fluor, kovasav, kálium és vas.
Felhasználható: kenyér, cipó, levesek, felfújtak és zöldségtöltelékek, valamint pótkávé és égetett szesz készítéséhez.
Zab
A zab minden más gabonafajtánál több fehérjét, ezenkívűl jelentős mennyiségű káliumot, kalciumot, vasat és foszfort tartalmaz. Emellett B1-, B2-, B6-, és E- vitaminokat és a ritkán előforduló biotint / H- vitamin /, valamint magas értékű növényi olajat is találhatunk benne. Értékes beltartalmi anyagai fokozzák a testi erőt és a szellemi fogékonyságot, a zabot szívesen alkalmazzák a sportolók élelmezésében is.
Felhasználható: levesekhez, nyákokhoz és műzlihez, péksüteményekhez, párolva és pehely formájában.
Köles
Az ősi, világszerte elterjedt köles bőven tartalmaz kovasavat és hat a bőr, haj, csontozat és a fogak, a kötőszövetek és az érzékszervek állapotára. A zabhoz és az árpához hasonlóan a kölest ismeg kell szabadítani az élvezhetetlen pelyvától. A köles relatív magas olajtartalma miatt a többi gabonától eltérően nem tárolható sokáig. A kölest intenzív sárga színe miatt a gyerekek különösen kedvelik.
Felhasználható: lepény, kása, cipó, gombóc és felfújt készítéséhez, egészben, párolva, pudingokhoz, pelyhekhez és égetett szeszhez.
Kukorica
Az ősi Amerikában már 4500 évvel ezelőtt különböző kukoricafajtákat termeltek. Ez a gabonaféle kevés energiát tartalmaz és glutén- valamint gliadinmentes0, ezért a gabonasikér- allergiában / cöliákia / a dietetikusok a gabona helyettesítésére ajánlják.
Felhasználható: felfújtakhoz, puliszkához, tortilla-lepények és kukoricapelyhek készítéséhez.
Rizs
Ennek a Kelet-Ázsiából származó gabonának kb. 8 000 különböző fajtája létezik. A világon a legtöbb helyen termesztett gabonát három csoportba osztják:
– hosszú szemű rizs, száraz, szemenként különálló a belőle készűlt főtt rizs, nálunk ez a leggyakrabban használtfajta,
– közepes szemű rizs, rövid, kerek szemek, különösen jól köti meg a folyadékot,
– kerek szemű rizs, majdnem kerek szemek, amelyeknek relatív puha a közepe és főzés közben sok keményítőt adnak le.
A vadrizs a valóságban egyáltalán nem rizs, hanem egy vadon élő fűfélének a magva.
A natúr rizs teljes magja B- vitaminokat és niacint, foszfort, vasat és kalciumot tartalmaz. Alacsony nátrium tartalmával együtt nagyon sok káliumot tartalmaz.
Felhasználható: Főfogásként, köretként, cipó, saláta és pehely készítéséhez, keményítőként, vagy lisztként levesek és pékáruk, ecet, sör, bor és égetett szesz készítéséhez.
Néhány gabonához illő fűszer:
Búza: koriander, majoranna, rozmaring
Rizs: lestyán, curry, kakukkfű
Árpa: zsálya, szegfűbors,kakukkfű
Köles: gyömbér, bazsalikom, koriander
Rozs: kömény, rozmaring, kakukkfű
Zab: csombor, ánizs, izsóp
Kukorica: kakukkfű, rozmaring, szurokfű
Édesítésre alkalmas a méz, a cukorrépa szirup, aszalt gyümölcsök, gyümölcslevek.
Bár napjainkban a nyugati gyógyászatban kevésbé használják a fűszereket, Kínában és az indiai ajurvéda gyógyászatban ugyanúgy előírják használatukat, mint több ezer évvel ezelőtt. A keleti gyógyászatban talán a legrégibb hagyománya a gyömbérnek, a kardamomnak, a borsnak, a szezámnak és a máknak van.
A régi mezopotámiai kultúrákban a mag formában használt fűszerek – a kapor, az ánizs, a kömény, az édeskömény – voltak a legelterjedtebbek. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak számos keleti és nyugati gyógynövényt használtak. Plinius az I. században írott természetrajza, a Historia Naturalis 37 kötetéből több is foglalkozik a gyógynövényekkel. Az arabok, akik évszázadokon át a fő fűszerkereskedők voltak, sokat átvettek a görögök által hátrahagyott tudásból éppúgy, mint a Keletről érkezett bőséges orvosi ismeretből. Ezt Avicenna, a híres XI. századi orvos írásai közvetítették a Nyugat felé.
Európa fűszerek iránti igényét éppen annyira meghatározta gyógyászati felhasználásuk, mint az étkezésben betöltött szerepük. A borsárusok és a fűszeresek később gyógyszerészek lettek, akik fűszerkeverékeket, „gyógyszereket” készítettek.
Európa lakossága évszázadokon át szenvedett a pestistől és egyéb betegségektől, járványoktól. Sokan vélték úgy, hogy a betegség a rossz szagú levegővel terjed, és a fűszerek levegőfrissítőként váltak népszerűvé. Az emberek aromás fűszerekből készült labdácskákat hordoztak magukkal, abban a hiszemben, hogy az megvédi őket a betegségektől és a kellemetlen szagoktól.
Kiterjedt körben használták gyógyításra a fűszereket és ebbe a körbe beleesik a kígyómarás, az ágybavizelés, a menstruációs problémák, a gyenge látás, az aranyeres panaszok, a sárgaság, az emésztési problémák, a cukorbetegség, a migrén és az álmatlanság éppúgy, mint a nemi erő csökkenése.
Egyes fűszerek, például a mustár és a cayenne bors melegítő tulajdonsága vezetett a meghűlések, keringési problémák és izomfájdalmak, valmint az izom megerőltetéséből eredő betegségek kezelésében. A régi Görögországban a mustárt tapaszba keverték, hogy segítsék a légzést. Úgy vélték, hogy a mustáros tapasz melegíti a bőrt, ezáltal melegnyitja a tüdőt és könnyebbé teszi a légzést, bár ha túl sokáig vagy túl töményen alkalmazták, hólyagokat okozott a bőrön.
A fürdőkhöz mustárport kevertek, hogy a fáradt lábak fájdalmát enyhítsék és a testhőmérséklet emelése révén meggyógyítsák a hűlést.
Az erős paprika kapszaicint tartalmaz, amely vegyület serkenti a véráramlást, ami pedig enyhíti az izmok túlfeszültségéből adódó fájdalmakat, a kapszaicin ennek következtében közönséges alkotórésze az izomkenőcsöknek is. A hámsérülés nélküli fagyást, idegzsábát és lumbágót is kezelik cayenne borsot tartalmazó kenőcsökkel.
A másik melegítő hatású fűszert, a gyömbért a kínaiak annyira jó hatásúnak tartották, hogy egyidőben cserépbe ültetve vitték magukkal hosszú tengeri utakra, hogy fogyasztásával megelőzzék a legénység skorbutos megbetegedését. A régi Kínában a náthának és a köhögésnek, a veseproblémáknak, sőt a másnaposságnak is hagyományos gyógyszere volt. Amikor Európába került, itt is széleskörűen alkalmazták a gyógyászatban: a jelenlegi kutatások bebizonyították, hogy serkenti a vérkeringést, segíti a zsíros ételek emésztését és megelőzi az utazások kiváltotta betegségeket.
A fűszerek emésztést elősegítő hatását már nagyon régen felismerték. A rómaiak fűszeres süteményeket szolgáltak fel lakomáik végén, hogy segítsék a zsíros ételek emésztését. Napjainkban az ánizs, a kömény és az édeskömény a kedvelt fűszerek. Indiában az étkezések végén például kaprot szolgálnak fel. Más fűszereket is ismerümk, amelyek az emésztést segítik, ilyen az ajovan, a kínai fahéj, a görögszéna, a gyömbér, a zellermag, a mustár, a chili, a római kömény és a bors. A köményvíz, vagy a köménymagos tea hagyományos gyógyszer a csecsemők csuklásának és hascsikarásának gyógyítására.
Napjainkban folyó kutatások kimutatták, hogy a fahéj – melyet a régi Egyiptomban a balzsamozó‑keverékben használtak – hatásos védelmet nyújt a baktériumos és a gombás fertőzések ellen. Az ánizs a másik olyan fűszer, amelynek baktériumölő hatása van, bár napjainkban alapvetően megfázás elleni gyógyszerek ízesítésére és szélhajtóként alkalmazzák. A szegfűszeg, amelyet hosszú időn át a fogfájás gyógyszereként ismertek, fertőtlenítő és enyhe fájdalomcsillapító hatású egészben rágcsálva, vagy cukorba keverve. A szegfűszegtea a hányinger és a gyomorrontás hagyományos gyógyszere. 
A fűszerek sokféle formában kaphatók, a magtól és a portól kezdve a friss gyökéren át a levelekig. Ha szárított port bogyót, gyümölcsöt, magot veszünk, aromáját sokkal tovább megtartja, mint a por. A szárított fűszerek kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy színük élénk legyen, és ne legyenek dohosak. Kerüljük azokat a terméseket, maghüvelyeket, amelyek töröttek, ráncosak, vagy lyukasak. Egyes ételekhez alkalmasabb a friss, másokhoz pedig a szárított fűszer.
A víz az egyetlen dolog a Földön, ami a naprendszerünkben máshol, ilyen nagy mennyiségben nem található meg.
Amióta több millió évvel ezelőtt az első egysejtű szervezetek megjelentek az óceánokban, bolygónk életet adó világa újra és újra felfrissül a vég nélküli körforgást végző víz segítségével.
Életünk során átlagosan mintegy 40 ezer liter folyadékot iszunk meg. Az újszülöttekben a test víztartalma 72%, a felnőtt ember szervezete átlagosan 60% vizet tartalmaz, amely a kor előre haladtával tovább csökken. Szervenként is változik a víz mennyisége, a legkevesebb víz a csontokban és a fogzománcban van, mindössze 1 %. Más szerv viszont majdnem kizárólag vízből áll, ilyen a szem üvegteste 99 %-os víztartalmával.
A sejten belüli és a sejten kívüli folyadék összetétele jelentősen változik. Sejten belül magas a kálium, alacsony a nátrium és a klór koncentrációja, a sejten kívüli folyadék térben fordítva van.
A sejten kívüli víztér szerepe a tápanyagok, a salakanyagok és a gázok oldása, szállítása, valamint az ozmikus nyomás fenntartásában van.
A sejten belül a szerves vegyületekhez kötött víz igen nagy mennyiségű, a benne oldott ásványi sókkal együtt a sav-bázis egyensúly kialakításának fontos résztvevője.
Az éhség érzet mellett az ember másik nélkülözhetetlen ösztöne a szomjúság érzés. Szomjazni legfeljebb 2-3 napig bírunk, míg étel nélkül hetekig is élhetünk.
A szomjúság érzés kínját a mondavilág is őrzi. A görög istenek azzal büntették Tantalosz királyt, hogy állig hűsítő vízben kellett állnia, de amint ajkával a víz felszíne felé közeledett, az enyhítő ital eltűnt. Örök szomjúságra volt ítélve. Ezért nevezzük a legszörnyűbb szenvedéseket „tantaluszi kínok”- nak.
Folyadékigényünk számtalan körülménytől függ. A korábban említett életkoron kívül az éghajlat is nagymértékben befolyásolja folyadékszükségletünket. Mérsékelt égöv alatt egy felnőtt egészséges ember napi szükséglete 2,5-3 liter, forró égöv alatt ez akár napi 5 liter is lehet.
A napi folyadék mennyiségét szervezetünk számára a táplálékkal / kb. 800 ml /, folyadékokkal / kb. 1400 ml/ és oxidációval / 300 ml / biztosítjuk.
A folyadék veszítés a szervezetből vizelettel /kb. 1400 ml/ , bőrön keresztül párolgással / kb.600 ml /, tüdőn keresztül légzéssel / kb. 300 ml/ és a széklettel / kb. 200 ml / történik naponta.
Az egészséges felnőtt ember napi folyadékbevitelének 1/3 részét teszi ki a szilárd ételekkel felvett és elfogyasztott folyadékok mennyisége. Ezek közül a legtöbb víz a zöldségekben és a gyümölcsökben található.
Élelmiszerek víztartalma
Kenyerek, tésztafélék Tejtermékek, zsiradékok:
Fehérkenyér 38 % Kefír 87 %
Graham kenyér 31 % Tejföl 72 %
Zsemle l db 17 % Trappista sajt 38 %
Száraztészta, 4 tojásos 7,6% Vaj, margarin 16 %
Húsok, húskészítmények: Zöldség- és gyümölcsfélék:
Csírkehús 72 % Szőlő 79 %
Sertéscomb 70 % Narancs 88 %
Gépsonka 66 % Görögdinnye 91 %
Téliszalámi 23 % Burgonya 77 %
Karfiol 92 %
Nyáron általában több időt töltünk a szabadban és a napozás mellett a fizikai aktivitás mennyisége és intenzitása is növekedhet, így fokozódik a szervezet folyadék szükséglete.
Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékpótlás, melyet vízzel, ásványvízzel, illetve a gyümölcslevekkel és zöldséglevekkel tehetünk változatossá.
Vizeink a XXI. században rossz minőség, nehézfémekkel, klórral, kénnel , nitrittel, nitráttal szennyezettek, alkalmatlanok az emberi fogyasztásra, egészségkárosító hatásuk nyilvánvaló. Bizonyára sokan emlékeznek azokra a híradásokra, amelyekben egy-egy település vízellátását átmenetileg zacskós víz adásával oldották meg. A vezetékbe került klór, amellyel a vizet tisztítják, hosszú távon, pusztítja emésztőrendszerünk flóráját, a bélbaktériumokat.
Figyelemre méltó és megfontolandó Dr. P.C.Bragg-Dr.P.Bragg “A víz, egészségünk titka” című könyvében leírt néhány adat:
A vízen kivül sokféle egészséges, üdítő italt ismerünk. Elkészítésükkor törekedjünk arra, hogy a nyersanyagok műtrágya- és vegyszermentesek legyenek, lehetőleg ép és egészséges alapanyagokat használjunk!
A mézes, citromos limonádé, a jól behűtött tejsavó, a bioboltokban kapható Breuss-lé /cékla,alma,sárgarépa/ kellemes és egészséges ital.
Az otthon is elkészíthető frissítő vörös almalé alma és cékla kipréselt levéből, ízlés szerinti mennyiségű mézzel és citromlével készűl.
A vegyes gyümölcsital az idénygyümölcsök / meggy, málna, eper, őszibarack,szőlő, stb./ kipréselt levéből készűl kevés citromlével és mézzel. Behűtve kitünő szomjoltó ital.
A dinnyekoktél alapja a kimagozott görögdinnye, amihez kevés sárgadinnyét és fahéjat adunk, a kipréselt alapanyagokat lehűtve kínáljuk.
Sárgarépa petrezselyem zölddel, kevés napraforgómaggal kipréselve, limonádéval ízesítve kedvelt zöldségital.
Zellergumóból, sárgarépából és almaléből készűl a vitaminital, ami nem csak finom , de szemet gyönyörködtető is.
Bátran próbálják ki ezeket a szokatlan, de garantáltan frissítő és tápláló italokat! Sőt! Az otthoni kiskertben megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből Önök is készíthetnek üdítő italokat. Ezeket az italokat is megfelelő hőmérsékleten fogyasszuk, hogy megőrizzék vitamin és enzimtartalmukat.
Néhány jótanács:
Antioxidánsok nélkül hónapokon belül fertőzések és rosszindulatú daganatok egész sorának eshetnénk áldozatául. A szervezet maga is előállít antioxidáns vegyületeket, de az immunrendszer erősítéséhez szükséges többlethez megfelelő táplálkozással juthatunk hozzá.
Az antioxidánsok az anyagcsere, illetve a baktériumok elleni védekezés során keletkező SZABAD GYÖKÖKtől védik a szervezetet. Bizonyos körülmények között, például tartós légszennyezettség, ultraibolya-sugárzás, betegségek, cigarettafüst hatására a szabad gyökök termelődése fokozódhat. A felszaporodott szabadgyökök semlegesítéséhez a szervezetnek több antioxidánsra van szüksége, mint amennyit maga termel, különösen betegség vagy erős légszennyezettség esetén.
A szervezet védelméről gondoskodó antioxidánsok szerencsére sokféle élelmiszerben megtalálhatók.
Az E– és C-vitamin, valamint az A-vitamin növényekben előforduló előanyaga, a béta-karotinsemlegesíti a szabad gyököket, csakúgy, mint azok az enzimek, melyek működéséhez szelén(forrásai: rák, kagyló, avokadó), réz ( dió, mogyoró, magvak, rák, kagyló) vagy cink(rák, kagyló) kell. A citrusfélékben, a szőlőben és a zöldségfélékben megtalálható bioflavonoidok szintén antioxidáns hatásúak. A margarinikhoz és olajokhoz mesterséges antioxidánsokat adnak, hogy ne avasodjanak meg és megtartsák természetes színüket.
Az antioxidáns hatású vitaminok és ásványi anyagok kellően nagy mennyiségben meggátolhatják a sejtek genetikai információit hordozó DNS molekuláinak rosszindulatú daganathoz vezető károsodását is.
Az egyes antioxidáns vitaminok és ásványi anyagok TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐként való szedésével csínján kell bánni. A szükséges mennyiségű antioxidánst a legjobb sok friss gyümölccsel és zöldséggel bejuttatni a szervezetbe – vitamin a citrusfélékben, béta-karotin az élénk színű gyümölcsökben és zöldségekben található. A dióban, mogyoróban, avokádóban és növényi olajokban levő E-vitamin is segít megelőzni a betegségeket.
AZ IMMUNRENDSZER SERKENTŐJE A CÉKLA
A cékláról azt tartják, hogy serkenti az immunrendszert, s természetes rákellenes anyagokat is tartalmaz. Magas a folsav, magnézium, cink és szilícium tartalma, gazdag káliumban, föld feletti része bőségesen tartalmaz béta-karotint, kalciumot és vasat is.
A Földközi-tenger partvidékén őshonos céklát i.e. 2500 táján a görögök és a rómaiak szicíliai répa néven már ismerték, termeszteni és fogyasztani azonban a 3. században kezdték.
Hazánkban a 17. század közepe táján vált ismertté. A népi gyógyászat vérjavító és vérképző tulajdonságait fedezte föl, melynek az alapja az, hogy a cékla vastartalma regenerálja a vörös vértesteket, friss oxigénnel látja el a szöveteket, így nyers leve a vér hemoglobinszintjének emelésére biztos szer.
A cékla föld feletti részét amely béta-karotint, kalciumot és vasat tartalmaz, ugyanúgy kell elkészíteni, mint a parajt. A régi időkben csak a cékla levelét fogyasztották, gyökerét kizárólag gyógyításra használták- például fog- és fejfájást kezeltek vele.
Ma viszont a legtöbben csak a föld alatti gyökerét eszik – nyersen, főzve, ecetben savanyítva vagy konzervként. A cékla az egyik legnagyobb cukortartalmú zöldségféle:10 dkg-jában egy teáskanálnyi természetes cukor van! Ez nem véletlen, hiszen rokona a cukorrépának. Ami a céklában szokatlan az az, hogy íze és állaga feldolgozott formában is szinte ugyanolyan, mint frissen. Az ecet a savanyított céklának még különlegesebb ízt ad, a savanyítás során azonban csökken a benne lévő vitaminok és ásványi anyagok mennyisége.
A népi gyógyászat asztma és torokgyulladás gyógyítására, vese- és epehólyag-tisztítóként, az immunrendszer felerősítésére is ajánlotta, de sárgaság, vérhas, hasmenés, sőt kolera esetén is hatásosnak vélték.
A friss, nyers cékla leve olyan töménységben tartalmaz vitaminokat és ásványi anyagokat, hogy a lábadozó betegeknek is javasolt erősítőszer. A céklalé értékes kiegészítője lehet a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és visszértágulatok hatékony gyógyításának. A főtt cékla cellulóztartalmánál fogva kiválóan alkalmazható hashajtóként, segít a krónikus székrekedésben és aranyeres csomókban szenvedőknek. A céklában található az un. ANTOCIÁN ami a rákos szövetburjánzást bizonyos stádiumban gátolja.
NYERS CÉKLASALÁTA:
Céklagumó 0,50kg, vöröshagyma 0,05 kg, friss torma 0,02 kg, almaecet ízlés szerint, méz 2-3 evőkanál, alma 0,50 kg, citrom 1 db, mustármag, szegfűbors ízlés szerint.
A nyers céklát hámozás után a megtisztított hagymával és tormával lereszeljük. Az almaecettel, a mézzel, a mustármaggal és a szegfűborssal fűszerezve befőttesüvegbe töltjük és 3 napig hűtőszekrényben lefedve érleljük. Tálalás előtt a megmosott almákat lereszeljük és citromlével ízesítve a salátához keverjük.
NYERS CÉKLALÉ:
Cékla 1-1,5 kg, citrom 0,20 kg, méz ízlés szerint.
A megmosott céklát meghámozzuk és lehetőleg műanyag reszelővel apróra reszeljük, majd néhány órát pihenni hagyjuk. Vékony vásznon átnyomkodott levét kipréseljük majd szűrt citromlével és mézzel ízesítjük.
Gyorsabban elkészül a nyers üdítőital, ha a meghámozott céklát összedaraboljuk, 1 liter forrásvízzel elturmixoljuk, majd fél órai állás után lecsepegtetjük és ízesítve kínáljuk.
