Nem szabad annyira félnünk az E-számoktól

Ódzkodunk az E-számoktól, a furcsa nevű vegyületektől, ha pedig kiderül, hogy ezeket az anyagokat mesterséges úton állították elő, egy friss országos kutatás szerint meg vagyunk győződve arról, hogy veszélyesebbek a természetes vegyületeknél. Azt pedig szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ezek a gyanús vegyületek az emberi szervezetben természetes módon éppen úgy megtalálhatók, mint például egy hétköznapi almában.

Bár köztudottnak kellene lennie annak, hogy az azonos szerkezetű vegyületek hatása is azonos, függet¬lenül attól, hogy mesterséges vagy természetes eredetűek, a magyar fogyasztók ezt másként gondolják– egyebek közt ez derül ki abból a reprezentatív, országos kutatásból, amely a Coca-Cola Magyarország megbízásából készült el. A felmérés alapján tízből hét felnőtt véli úgy, hogy a mesterséges vegyületek veszélyesebbek a természetesnél – ez az álláspont inkább a nők és az 50 évesnél idősebbek körében népszerű. Mindössze a válaszadók 16 százaléka véli helyesen, hogy a mesterséges vegyületek nem veszélyesebbek a természeteseknél.

Ha az élelmiszerek címkéiről ismerős E-számokat, furcsa nevű vegyületeket látjuk, nehezen tudjuk elképzelni, hogy azok természetes módon megtalálhatóak az emberi szervezetben vagy akár egy almában.

A felnőtt lakosság mindössze fele tudja a tejsavról (E-270), hogy az izmokban található és ennél is kevesebben tudják, hogy az emberi szervezetben a sósav (E-507) a gyomorban fordul elő. Alig több mint harmaduk van tisztában azzal, hogy a glicerin (E-422) a zsírszövetben is előfordul, míg a propionsavról (E-280) tízből ketten tudják megmondani, hogy az izzadtságban is megtalálható.

A kutatás rávilágított arra, hogy a vegyületneveket és E-számokat felvonultató részletes összetevőlista az emberekben már önmagában is a mesterségesség érzetét kelti. A vizsgálat során azt a kérdést tették fel, hogy vajon melyik élelmiszer összetevő-listáján szerepelhet az ecetsav (E-260), a karotin (E-160-a), az antocianin (E-163), a butándisav (E-363), a C-vitamin (E300), a borkősav (E334), a nikotinsav (E-375), a citromsav (E-330), a cisztin (E-920) és a riboflavin (E-101). Ezt a „receptúrát” a felnőtt netezők negyede társította inkább a gumicukorhoz, közel ötödük pedig a tyúkhúsleves-kockához, és mindössze 5 százalékuk tippelt helyesen arra, hogy az almáról van szó.

Bár a kutatás rávilágított arra, hogy a fogyasztók az élelmiszer-adalékok közül az édesítőszerektől tartanak legkevésbé, az szintén kiderült, hogy vannak félreértések egyik legnépszerűbb kalóriamentes cukorhelyettesítő, az aszpartám kapcsán is.

Mint az élelmiszer-adalékanyagoknál általában, az aszpartám esetében is létezik egy olyan, tudományosan megállapított napi limit (acceptable daily intake, ADI), amekkora mennyiségben az hosszú távon is egészségügyi kockázat nélkül fogyasztható. Ez az aszpartámmal is édesített Coke zero esetében azt jelenti, hogy ebből az energia- és cukormentes üdítőből egy átlagos testsúlyú, fenilalaninra nem érzékeny nőnek 6(!) litert kellene nap mint nap elfogyasztania ahhoz, hogy elérje a limitet. A megkérdezettek kevesebb mint tizede tippelte meg jól ezt a mennyiséget, miközben tízből hárman gondolták úgy, hogy már 6 deciliter cukormentes üdítővel túl lehet lépni a napi beviteli értéket, negyedük pedig, hogy ehhez 3 liter szükséges.

A kutatásról

Az eNet a Coca-Cola Magyarország megbízásából 2018 májusában a 18 évnél idősebb,rendszeresen internetező népesség körében végzett online kutatást azért, hogy felmérje a referencia beviteli értékkel kapcsolatos információk ismertségét és használatát. A kutatás reprezentatív a 18 évnél idősebb rendszeresen internetezőkre nem, kor és régió alapján.

(forrás: Élelmiszer Online)

Hogyan függ össze az ADHD és a táplálkozás?

Tizennyolc európai betegellátó intézmény vizsgálja, hogyan befolyásolja a táplálkozás és az életmód a mentális állapotot.

Nemrégiben frissítették a felnőttkori ADHD diagnózisával és kezelésével kapcsolatos európai irányelveket, ami jól mutatja, hogy a betegség egyre nagyobb figyelmet kap nemzetközi szinten is – mutatott rá dr. Bitter István, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi tanára. Az Európai Unió támogatásával, a Horizont 2020 (H2020) keretében több projekt is indul párhuzamosan, amelyek a betegség kialakulásának okait, illetve kezelési lehetőségeit vizsgálják, de nem csak az ADHD-ra irányulnak, hanem olyan jellemző tulajdonságokat is igyekeznek feltérképezni, mint például az impulzivitás, ami más mentális betegségeknek is kísérő tünete.

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 2019-től olyan, jelenleg is forgalomban lévő táplálékkiegészítők hatásait kutatják majd az Eat2beNICE című projekt keretében, amelyek feltételezhetően hatással vannak a mentális állapotra is – számolt be Bitter István. Az újabb kutatási eredmények alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a táplálkozás, illetve a bélflóra befolyásolják az agyműködést, ami a mentális betegségek kezelésében jelentős változásokat hozhat a már meglévő gyógyszeres terápia, illetve életmódbeli javallatok mellett – tette hozzá.

Az ADHD-t idegfejlődési zavar okozza, ami gyermekkorban kezdődik, de sok esetben felnőttkorban is megmarad. A felnőttkori ADHD csak a 2000-es évek elején vált elfogadottá Európában, korábban az egyetemi tananyagnak sem volt része, és nem is diagnosztizáltak ilyen betegeket, holott a mostani adatok szerint az emberek mintegy 3-5 százalékát érinti, ami Magyarország esetében például 3-500 ezer esetet jelent – ismertette az előzményeket Bitter István. A klinikán, illetve a klinika munkatársainak részvételével több kutatás is elkezdődött akkoriban, illetve zajlik azóta is. A főbb irányok közt említhető a genetikai háttér kutatása dr. Réthelyi János vezetésével, valamint az agyműködés feltérképezése képalkotó eljárásokkal dr. Czobor Pál irányításával. Utóbbi során kiderült, hogy a cingulum környékén speciális károsodás figyelhető meg az ADHD-s betegeknél – mondta Bitter István. A betegség átfogó klinikai képét is kutatják, vagyis, hogy pontosan milyen tényezők járulnak hozzá a kialakulásához, és milyen terápiák állnak rendelkezésre. Mindezek mellett 2006-ban elindult a klinikán a Felnőttkori ADHD ambulancia, ami az ország legnagyobb szakellátó helye, de közép-kelet-európai viszonylatban is egyedülálló.

Forrás: Semmelweis Egyetem

A csonthéjasok fogyasztásával akár 20 százalékkal is csökkenthető különböző betegségek kialakulásának kockázata

Ha Te is úgy gondolod, hogy annak a tudományos felfedezésnek a híre, miszerint a mindennapi friss, nyers dió, mogyoró, mandula mag napi fogyasztása 20 százalékkal csökkenti a halálozás kockázatát lökéshullámként kellett volna elterjednie orvosi körökben, a TV-ben és rádióban, akkor jó helyen vagy. Főleg azért, mert ennek az új tudományos felfedezésnek a híre szinte sehová sem jutott el. Ez pedig azért nagyon furcsa, mert ez a tény sok gyermek, felnőtt férfi és nő életét változtathatná meg és lehetne komoly élethossz növelő is egyben.

A diófélék tehát tagadhatatlanul potenciálisan életmeghosszabbító élelmiszerek. Azonban azért mert nem egy feldolgozott, finomított vagy előre csomagolt élelmiszerről van szó, vagyis ezek nem olyan termékek, amelyeket annak gyártói súlyosan obszcén nyereség fejében manipulálni tudnának, nem is nagyon reklámozzák őket egészséges alternatívaként. Sőt, a diófélék pörkölése és egyéb kémiai módon történő feldolgozása kapcsán az is kiderült, hogy azok egészségre gyakorolt ​​jótékony hatása semlegesítődik.

 

A Dana-Farber Cancer Institute kutatócsoportja Brighamben, valamint a Harvard School of Public Health tanulmányának eredményeit a tekintélyes “New England Journal of Medicine” publikálta, amely elmagyarázta, hogy azok az emberek, akik napi egy marék diót ettek, 20 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak meg bármely okból kifolyólag a mért több mint 30 év alatt, mint azok, akik nem fogyasztanak dióféleségeket. Mellesleg, a rendszeres csonthéjas termések fogyasztóiról azt találták, hogy karcsúbbak, mint azok, akik nem esznek dióféléket. Ez pedig ellentmond az eddig széles körben elterjedt tévhitnek, miszerint a sok olajos mag fogyasztása túlzott súlygyarapodáshoz vezet.

A napi diófélék, csonthéjasok fogyasztása eredményeképp a szívbetegségek okozta halálesetek száma 30 százalékkal csökkent.

Ahhoz, hogy a kutatók ezt a kutatást elvégezhessék, két nagy és jól dokumentálható csoportot vizsgáltak, összesen 76.464 nő és 42.498 férfi esetét 1980 és 2010, valamint 1986 és 2010 között. A résztvevők a vizsgálatban részletes élelmiszer kérdőívet töltöttek ki minden 2. és 4. évben. A résztvevőket arra kérték, hogy írják le, milyen gyakran fogyasztanak dió-és mogyoróféleségeket.

A kutatók azt találták, hogy azon egyéneknek, akik egy adag (fél bögre) csonthéjas termést fogyasztottak kevesebbszer vagy legalább egyszer egy héten, halálozásuk aránya 7 százalékkal csökkent (csonthéjasok közé tartozik: a dió, mogyoró, mandula, brazil dió, kesudió, macadamias, pekándió, pisztácia és fenyőmag). A hetente egyszer fogyasztók körében 11 százalékos csökkenést; 2-4 alkalommal hetente fogyasztóknál 13 százalékos csökkenést; 5-6 alkalommal hetente 15 százalékos csökkenést figyeltek meg; aki pedig 7 vagy több alkalommal fogyasztott belőlük egy héten 20 százalékkal csökkentette halálozási arányát.

A potenciálisan végzetes krónikus betegségek esetében (beleértendő: a rák, a szívbetegségek, a stroke és a cukorbetegség) történt kockázati csökkenések magyarázatát a tudósok a koleszterin arány javulásában, az oxidatív stressz csökkenésében, a magok gyulladásgátló hatásában, az elhízás csökkenésében és az inzulin rezisztenciában látják. A tanulmány vezető szerzője: Dr. Charles Fuchs arra a következtetésre jutott, hogy: “A legnyilvánvalóbb előny a szívbetegségekbőli elhalálozás 29 százalékos csökkenése volt, de egy elég szignifikáns 11%-os redukciót láttunk a rák okozta elhalálozás csökkentésében is.”

Forrás

Elhízott nemzedékek

Magyarországon 2015-ben a férfiak átlagosan 59, a nők 60 egészséges életévre számíthattak, idézi a KSH legfrissebb adatait a Vasárnapi Hírek.

Kiderült az is: a megfelelő, egészséges táplálkozásra sem figyelnek kellően a magyarok, a túlzásba vitt cukor- és zsírbevitelnek pedig megvan az eredménye. A 15 évnél idősebbek között a nők közel fele, míg a férfiak legalább 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon. Nemzetközi összehasonlításban is rosszul állunk, a magyar férfiakat csak a máltaiak előzik meg, ha az elhízottak arányáról van szó, míg a nők a 8. helyet foglalják el a rangsorban az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint. Az elhízás már gyermekkorban is komoly problémát jelent, hiszen az iskolaorvosi vizsgálatok alapján minden 9. gyermeket elhízottnak találtak.

A helyzetet a chipsadóval és a menzareformmal igyekszik javítani a kormány, azonban ez utóbbi mit sem ér, ha ehetetlen ételek kerülnek a gyerekek elé. Ők így inkább az otthonról vitt ételeket eszik, vagy – ami rosszabb – a büfében vásárolt cukros, egészségtelen ételek felé fordulnak. Gyakran a szülők sem figyelnek kellően a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásra, ennek egyik oka az lehet, hogy sok háztartásban ezt nem engedhetik meg maguknak a családok, írja a Vasárnapi Hírek.

Előfordul az is, hogy azok a gyerekek is kövérnek gondolják magukat, akik valójában egyáltalán nem azok. A testképzavar is egyre komolyabb probléma. A tanulmányban felhívták a figyelmet arra: a WHO felmérése szerint Magyarországon a 13 éves fiúk 20 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott, de 25 százalék gondolta magáról, hogy az. A lányoknál még nagyobb a különbség a tényleges testsúly és a testkép között: a 11 évesek 10, a 13 és a 15 évesek 12-12 százaléka volt ténylegesen túlsúlyos vagy elhízott, viszont a 11 évesek 30, a 13 évesek 42, illetve a 15 évesek 46 százaléka tartotta magát kövérnek.

Forrás Vasárnapi Hírek

D-vitamin, nők és koleszterin

Amikor valaki meghallja a diagnózist, miszerint magas a koleszterin szintje, azt gondolja, hogy ez valami veszélyes dolgot jelent. Pedig csupán a koleszterin propaganda áldozata.

Emberek milliói szednek koleszterin csökkentő gyógyszereket anélkül, hogy tisztában lennének a magas koleszterinszint vagy a koleszterin csökkentő gyógyszerek veszélyeivel.

A koleszterint a májunk termeli és szükséges az egészség fenntartásához. A normális szintnél alacsonyabb koleszterin érték lehetetlenné teszi a sejtek önjavítását és kifejlődését. Kritikus szerepet játszik a memória, a tanulás és a számos kognitív funkció jó működésében. Számos nemi hormonnak, valamint a D-vitaminnak is építőköve. Segít a zsírok átalakításában és erős antioxidáns hatású. Miért csökkentjük hát a szintjét ész nélkül amennyiben egy picit magasabb értéket mérünk mint az átlagos?

A D-vitamin úgy tűnik, hogy segít csökkenteni az LDL, más néven “rossz” koleszterin szintet a menopauza utáni nők esetében. A csökkenés jelentős. A tanulmány vezetője Peter F. Schnatz, a belgyógyász professzor volt, aki a Jefferson Medical College orvosa Philadelphiában. Az 576 nő, aki részt vett a vizsgálatban véletlen besorolás alapján vagy 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot kapott naponta vagy placebót. Három év után, azon nők, akik a kiegészítést kapták mindannyian magasabb D-vitamin szinttel és alacsonyabb LDL szinttel rendelkeztek, mint kevésbé szerencsés társaik. Elemezve az eredményeket, a kutatók azt is megállapították, hogy azon nők között, akik a kalcium + D-vitamin kiegészítést kapták magasabb volt a HDL (a “jó”) koleszterin, valamint alacsonyabb a triglicerid-szint.

A D-vitaminon túl

A B-vitaminok számos tagja klinikailag igazoltan javít a koleszterin arányon. A C-vitamin nem csupán növeli a HDL koleszterin szintjét, de erős antioxidáns hatása révén megakadályozza az LDL koleszterin oxidációját, ami az érszűkületek alapvető oka. Éppen ezt okozza az E-vitamin is.

A linolsav és a zöldtea kombinációja szintén hatékony koleszterin-arány javító, ami éppen úgy fogyasztható ételként, mint kapszulás kiegészítőként. A lenolaj tartalmaz sok linolsavat de zöldteát is lehet kapni szinte mindenhol. Igyon zöldteát és naponta egy kanál lenolajat vagy szerezze be a szükséges kapszulákat.

Szóval a prof. a fenti kutatásban akkor járt volna el etikusan, ha nem a javasolt napi mennyiség negyedét adja d-vitaminból hanem legalább 2000 egységet és ad mellé e-vitamint, C-vitamint és B-vitaminokat is. Ebben az esetben világszenzációt jelenthetett volna be. Így csupán egy konzervatív szakmai lapban jelent meg az eredmény.

Forrás: Egészségtár

Víz – Mennyit igyunk?

A nagy nyári melegre való tekintettel ideje, hogy foglalkozzunk egy kicsit a vízzel. Amilyen egyszerű anyagról van szó, annyira nélkülözhetetlen az élet általunk ismeretlen formáihoz. Annak ellenére, hogy a víz szerepe az emberi egészségben megkérdőjelezhetetlen, a modern tudomány mellőzi azt a misztikus megközelítést, amivel az emberiség évezredeken keresztül viszonyult a vízhez. Talán emiatt vannak az alternatív irányzatok tele mindenféle vízzel kapcsolatos csodálatos dolgokkal.

Eredetileg egy rövidke írást szerettem volna a témának szentelni, de ahogy írtam a cikket, úgy jöttek elő a vízzel kapcsolatos furcsaságok – így aztán gyorsan három részre bontottam a kérdéskört. Először a mennyiséget járjuk körbe, aztán a minőséget, végül pedig szemezgetünk a vízzel kapcsolatos legnépszerűbb állításokból.

Alapkérdés: sok vizet igyunk vagy keveset?

A vízfogyasztási ajánlások sokat változtak az elmúlt évtizedekben, de akármennyi vizet is javasoljunk, mindig lesz, aki szerint sokkal többet vagy esetleg kevesebbet kellene innunk. A modern táplálkozástudomány kiindulási alapja az, hogy a folyadékháztartás egyensúlyi állapotát kell megkeresi.

A kiadási oldalon 4 fontos tétellel kell számolnunk:

A széklettel a különböző források 100-300 ml közötti mennyiség távozik a szervezetből. A vízvesztés egyes esetekben (pl. hasmenés) akár több liter is lehet. Ez utóbbi esetben problémát okozhat az elektrolitvesztés, ami a vízháztartás és a sav-bázis egyensúly zavarát is okozhatja.

A légzés során is párologtatunk, ez egy átlagos felnőttnél kb. 300-500 ml naponta. Hosszan tartó, intenzív fizikai aktivitás és bizonyos környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom) fennállása során az ilyen formában elveszített vízmennyisége akár 1.500 ml is lehet. A légzési vízveszteség nem jár elektrolit-vesztéssel.

A bőr verejtékmirigyei folyamatosan dolgoznak, az izzadás minimálisan kb. 300-500 ml vízveszteséget jelent. A verejtékezésnek vannak egyéni sajátosságai, nem egyformán vagyunk hajlamosak izzadásra, s ez a vízvesztés tekintetében jelentős különbségek forrása lehet. Magas környezeti hőmérséklet és/vagy fizikai aktivitás során a verejtékezés többszörösére emelkedhet, extrém esetben óránként (!) 2 liter vízveszteséget is jelenthet. Az izzadsággal nátriumot, káliumot is veszítünk, ezt a folyadékpótlásnál figyelembe kell venni.

A vesével kiválasztódó vizelet napi mennyisége minimálisan kb. 500 ml, de egészséges embereknél, bőséges folyadékpótlás esetén 1,5 liter felett is lehet. Egyes betegségek (pl. diabetes insipidus, vesebetegség egyes szakaszai) esetén ennek többszöröse is előfordulhat.

A „bevételi” oldalon összesen három dologról kell szót ejteni:

Az anyagcsere vízhozama: 100 g zsírból 107 ml, ugyanennyi fehérjéből 41 ml, szénhidrátból pedig 55 ml víz származik. Ez kb. 250-300 ml belső vízmennyiséget jelent, ami nem túl sok, de azért érdemes figyelembe venni.

A legtöbb élelmiszerünk jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, de a táplálkozásból származó bevitel nehezen megbecsülhető: az élelmiszerek, ételek víztartalma 5-95%között ingadozik, s jelentősen befolyásolja az ételkészítés is ezt az értéket. Az ételekkel bevitt vízmennyiség nagy átlagban valahol 500-1000 ml között becsülhető. Az élelmiszerek összetételüktől függően jelentős nátrium- és kálium-források is.

A legfontosabbnak a közvetlen folyadékbevitel mondható, ez mennyiségét tekintve is a legjelentősebb vízbeviteli forrásunk.

Az ajánlások átlaga jellemzően a 1,5-2,5 l/nap tartományba esnek. Jó esetben jelzik, hogy a környezeti viszonyok (életkor, hőmérséklet, fizikai aktivitás) és az egészségi állapot befolyásolja a szükségletet, így az irányadó vízfogyasztási értéket is. Az ajánlások alapját a kiadási és beviteli oldal értékeinek mérései/becslései adják, illetve tartalmaz egyfajta biztonsági korrekciót, ami a vízhiányos állapot elkerülését célozza.

Keveset.

A vízzel kapcsolatos alternatív ajánlások alsó pontját azok az irányzatok adják, akik a napi folyadékbevitelt 1-1,5 literben maximalizálják. A kiadás – bevétel irányból közelítve, a vízveszteségek minimális értékeit összeadva kb. 1,2-1,5 literrel kell számolnunk. Ha az anyagcserében keletkező vizet is figyelembe vesszük, akkor valamivel több, mint 1 liter a nettó szükséglet, amit magas víztartalmú ételekkel nagy arányban fedezni lehet. Ebben a megközelítésben valóban úgy tűnik, hogy nem kell sokat inni. A gond ezzel az iránymutatással az, hogy nem biztos, hogy mindenhol csak a minimális vízveszteséggel kell számolni – így viszont könnyen felborul az egyensúlyi helyzet és a szervezet kiszárad. Pl. a környezetei hőmérséklet emelése jelentősen felhúzza a vízigényt (pl. ha 20 C fok helyett 30 C fok a környezeti hőmérséklet, az kb. napi 1 liter többlet folyadékot igényel), aminek fedezetére már a napi 1,5 liter kevés lehet. A folyadéktöbbletet (egy bizonyos határig) a szervezet sokkal hatékonyabban tudja kezelni, mint a tartós és nagyfokú vízhiányt.

Sokat.

A vízfogyasztási ajánlások másik vége a (nyugalmi állapotban) napi 3 litertől indul felfelé. A magas vízfogyasztás egyik legismertebb hazai ajánlója Lenkei Gábor.Lényegében a korábban bemutatott számítások alapján eljut egy víz-minimumig, de amit utána kiszámol, az elég nehezen követhető.

Először megállapítja, hogy a minimális folyadékfogyasztás 10 kg testtömegenként 285 ml. Ez igen szemléletes, mert nagyjából 3 dl/10 kg becsléssel egy 50-60 kg-os ember ott van a mostani 1,5-2,0 liter közötti ajánlásnál. Utána pedig közli, hogy „egy felnőtt szervezet megfelelő működéséhez az imént említett mennyiségek legkevesebb  másfélszeresére lenne szükségünk”. Miért? Csak. Így jön ki, hogy 428 ml/10 ttkg bevitellel számolva egy 50 kg-os embernek kb. 2,25 l, egy 70 kg-os embernek már 3 l, egy 100 kg-osnak pedig 4,5 l vízre van szüksége. És ez az „abszolút minimum”. Ezek után jön a hab a tortán: „De még ezek a mennyiségek sem elegendőek, ha kánikulában, vagy erős fizikai tevékenység, például sport révén átlagon felüli folyadékvesztésnek vagyunk kitéve.”Ezzel viszont már átlépünk az irrealitások világába.

Első gond az, hogy bár a vízigény visszaszámolható testtömegre, alapjában véve a tényleges vízvesztés a meghatározó, nem a testtömeg. A Lenkei féle megközelítésben a magasabb testtömeghez már indokolatlanul magas vízfogyasztás kerül, aminek nincs értelme.

Másodszor: a vízvesztés nem párhuzamosan emelkedik az összes kiadási területen: ha melegben fizikai munkát végzünk, akkor izzadunk és lihegünk, de ezzel egy időben a vesén, beleken keresztül vesztett folyadék mennyisége csökken. a szervezet igyekszik megőrizni a vízkészletét.

Harmadszor: viszonylag kevés átlagpolgár esetében fordul elő, hogy a napi tevékenysége során extrém körülmények (40 fokos melegben, külszíni kőfejtés, maratonfutás) miatt megközelítse a lihegés vagy az izzadás élettanilag elérhető maximális vízvesztését. Ahol ilyen előfordul, ott oda kell figyelni a vízveszteség (+ásványi anyagok) pótlására, de ez már nem az egészséges életvitelhez tartozó ajánlások területe, hanem speciális munka- és sportegészségügyi kérdés. Felesleges dolog egy légkondicionált irodában dolgozó ügyintézőnek csak azért 6 literes vízfogyasztást javasolni, mert hazafelé a buszon izzadni fog a melegben.

Mi van, ha mégis megisszuk a sok vizet, amit javaslatként olvastunk? 3-4 liter víztől még nem lesz semmi baja az embernek: ha a bevitel egyenletesen eloszlik a nap folyamán, a felesleg képes szépen távozni a veséken keresztül. A gond akkor van, ha a vízfogyasztás intenzitása folyamatosan meghaladja a kb. 1,0 liter/óra mértéket – ekkor a szervezet már nehezen tud kompenzálni (főleg, ha nincs fokozott vízvesztés, pl. izzadás formájában). Ettől már felborulhat a vér elektrolit-egyensúlya (hiponatrémia alakul ki), ami komoly rosszullétet, akár halált is okozhat. Több halálesetet is leírtak már, amikor jelentős fizikai aktivitás után a nagy mennyiségű vízfogyasztás rosszullétet, halált okozott, vagy egy 8 órás időtartam alatt elfogyasztott 10 literes vízmennyiség okozott halált.

Szomjúság

A szomjúságérzet rendeltetésszerűen a folyadékhiányos állapot jelzésére szolgál: a szomjúság ösztönöz minket arra, hogy pótoljuk a hiányt. De kérdés, hogy biztos jó, ha csak a természetes ösztöneinkre hallgatunk?

A helyzet az, hogy az éhségérzethez hasonlóan a szomjúságérzetet is befolyásolják a közvetlen szükségleten túli tényezők. Gyerekeknél a szomjúságérzetet elnyomhatja az önfeledt játék. Felnőtteknél is az erős koncentráció felülírja a szomjúságot, de vannak olyanok, akik annyira kontrollálják a folyadékfogyasztásukat (pl. hogy ne kelljen idegen helyen WC-re menni), hogy ez észrevétlenül visszaszorítja a szomjúságérzetet. Időseknél gyakori probléma a kiszáradás, mert a szomjúságérzet csökken. Vannak, akik azt mondják, hogy elegendő akkor inni, amikor szomjasak vagyunk – ezzel én nem tudok egyet érteni, mert nem biztos, hogy a szomjúságérzet pontosan jelzi a szervezet igényeit. Egyáltalán nem árt, ha tudatosan kontrolláljuk a folyadékfogyasztásunkat. Vegyük figyelembe az előre látható befolyásol tényezőket (fizikai aktivitás, magas hőmérséklet, stb.), gondoskodjunk, hogy jó minőségű víz álljon rendelkezésre és azt igyekezzünk a nap folyamán egyenletesen elosztva meginni.

Speciális esetek

Ha a vízigényt befolyásoló tényezőket kell felsorolni, a sor a végtelenbe nyúlik. A környezeti hőmérséklet, a páratartalom és a fizikai aktivitás mellett a legfontosabb a szervezet egészségi állapota. A kezeletlen cukorbetegség (10 mmol/l vércukor felett) fokozott vizeletürítéssel jár (a dia-betes bő vizeletet jelent). Az anti-diuretikus hormon (ADH) csökkent termelése (diabetes insipidus) szintén jelentős mennyiségű vizeletet eredményez, de más hormonális zavarok is hatnak a vízháztartásra. Nem szabad elfelejteni, hogy akár gyógyszerek is befolyásolhatják a vízforgalmat. A legismertebbek e téren a vizelethajtó készítmények, számos gyógynövény is rendelkezik ilyen hatással, de a hashajtóknál is számolni kell a víz távozásával.

Vesekőre hajlamos személyeknél általában javasolható a fokozott folyadékbevitel, ugyanis a kőképződéshez szükséges oldott anyag koncentrációját a vizeletben ezzel lehet csökkenteni. Külön kategóriát képeznek a vese akut vagy krónikus megbetegedései, ahol a kezelőorvos utasítása felülírja a vízfogyasztási ajánlásokat. Különösen a veseelégtelenség esetében kell ezeket az utasításokat nagyon szigorúan betartani.

A következő írásban pedig megnézzük mit érdemes inni és mit nem.

 

Forrás:

  1. Varga Péter (szerk.): Vezérfonal a folyadékháztartás zavarainak kezeléséhez; Melánia. Budapest, 1997
  2. Tihanyi András: Teljesítményfokozó sporttáplálkozás. Frea-Fitt. 2012
  3. Lenkei Gábor: Mennyi vízre van naponta szükségünk? URL:http://www.meditalmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=116&Itemid=143
  4. Vízmérgezés. URL: http://www.webbeteg.hu/cikkek/elsosegely/4541/a-vizmergezesrol
  5. Meghalt, mert túl sok vizet ivott. URL: http://inforadio.hu/hir/bulvar/hir-211249

Nem sokat tesznek egészségükért a magyarok

Nem megfelelőek, vagy nem érik el a lakosságot a táplálkozási szokások megváltoztatását célzó intézkedések, legalábbis a magyarok semmivel sem táplálkoznak egészségesebben, mint öt évvel korábban.

Riasztó táplálkozási adatokról számoltak be a szakemberek egy csütörtöki konferencián az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben (OGYÉI).  A konferencián a 2014-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) eredményeit ismertették, illetve hasonlították össze az azonos módszertan alapján felvett 2009-es adatokkal.

Csökkent az energia bevitel a férfiak körében, míg 2009-ben naponta 2850 kcal értékű ételt fogyasztottak, addig öt évvel később 2718-at – számolt be a konferencián Sarkadi Nagy Eszter, az OGYÉI Táplálkozástudományi Osztályának vezetője, hozzátéve, hogy nőknél majdhogynem változatlan maradt a korábban mért érték: a 2032 kcal/nap csupán egy kilokalóriával lett több. A zsírenergia-arány a férfiak esetében 8, míg a nőknél hét százalékkal haladja meg a WHO ajánlását, míg a fehérjearány-érték öt százalékkal lépi túl a határértéket mindkét nemnél, a fehérjebevitel 60 százaléka állati eredetű élelmiszerek teszik ki.

A táplálkozásban mindössze 6 százalékban jelennek meg az élettanilag hasznos teljes kiőrlésű gabonák, a magyarok 70 százaléka egyáltalán nem fogyaszt ilyen ételeket. Ellenben hozzáadott cukorból mindenki többet fogyaszt, mint öt évvel ezelőtt, ennek fele a cukrozott üdítőkből, ízesített ásványvizekből, és energiaitalokból származik, 15 százalékban tartósított gyümölcsökből (lekvár, dzsem), 10-10 százaléka cukrozott tejtermékekből, édességekből, kekszekből származik. Drasztikusan csökkent a zöldség, és különösen a gyümölcsfogyasztás, amely azt eredményezi, hogy az alapvető vitaminokból sem visznek be elegendőt a magyarok, viszont a C, a B1, a B6, és a B12-vitamin, niacin-bevitel mindkét nem esetében megfelel a hazai ajánlásoknak.

Jelentős eltérést detektáltak a férfiak és a nők vitaminbevitele között a férfiak javára, Kimutatható viszont a férfiak retinolekvivalens bevitelének 22 százalékos csökkenése, és 15 százalékkal esett vissza az E-vitamin bevitel, különösen (18 százalékkal) a 35-64 éves korosztálynál. Bár az oszteoporózis az erősebbik nemet is érinti, a 2009-ben mért értékekhez hasonlóan továbbra is kritikusan alacsony D-vitamin és biotin-bevitel, az ajánlott mennyiségnek mindössze a fele. A-vitamint, illetve béta-karotint tartalmazó élelmiszerekből is keveset fogyasztanak a magyarok, ugyancsak „alulteljesítenek” biotinból. A lakosság átlagos BMI-je 27,4, a 18-34 évesek esetében az érték még nem haladja meg az ajánlást, azonban a 35-64 év között és afelett a már igen. Elhízott a férfiak 28, a nők 32 százaléka, a túlsúlyosak aránya pedig 37, illetve 28 százalék. Az elhízottak és túlsúlyosak aránya a két OTÁP felmérés között növekedett, a hasi elhízás – ami a metabolikus szindróma jelenlétére utal – a férfiak körében 65 év felett 80 százalékos.

A reprezentatív mintán, hitelesített mérőeszközökkel és képzett mérőszemélyzettel végzett OTÁP 2014 felmérés adatai nemcsak az öt évvel korábbi mérésekkel vethetőek össze, hanem az Európai Lakossági Egészségfelmérésben (ELEF) foglalt gazdasági, társadalmi, életmódbeli és jóléti információival is, amelyek újabb vizsgálatokat tesznek lehetővé a magyar lakosság egészségi állapotára vonatkozóan. Sarkadi Nagy Eszter felhívta a figyelmet arra, hogy míg 1985-ben a férfiak 16 százaléka küszködött súlyfelesleggel, két évvel ezelőtt a számuk már a duplájára emelkedett. Az unióban Magyarország az elhízottak és túlsúlyosak arányát tekintve a sor végén áll, a dobogósok vagyunk a görögök, a horvátok és a csehek mellett a kardiovaszkuláris betegségek egyik rizikófaktoraként ismert sófogyasztásban, annak ellenére, hogy az ásványi anyag bevitele 1992 óta tendenciózusan csökken, mintegy 12 százalékkal mérséklődött. A korábbinál 20 százalékkal kevesebb zöldség és gyümölcs kerül a családok asztalára, pedig ezek fogyasztásában 2009-ben elértük a WHO által ajánlott mennyiséget, akkor a lakosság 75 százaléka naponta evett zöldféléket, most viszont már csak 65 százalék.

A döntéshozók a romló tendenciák ismeretében számos ponton igyekeztek beavatkozni, ennek érdekében vezették be a népegészségügyi termékadót (NETA), rendelkeztek a közétkeztetésről, nemzeti iskolagyümölcs programot indítottak. Második felvonásába lépett a sófogyasztás csökkentését célzó, 2010 óta futó Stop-só projekt.

Összefogott, egységes kommunikáció, figyelemfelhívó, és az érdeklődést fenntartó kampányok – erre van szükség a továbbiakban a szakember szerint, aki azt is hangsúlyozta, a kérdést a politika látóterében kell tartani, az OTÁP felmérések a döntés előkészítéshez és beavatkozási pontok felismeréséhez is támpontot adnak.

Változatos és egészséges étkezés, a zöldségek és gyümölcsök nagyobb aránya mellett a zsírszegény élelmiszerek előnyben részesítése, a teljes kiőrlésű gabonák és rostok arányának növekedése a táplálkozásban – ez az OTÁP eredményeinek üzenete prof. dr. Martos Éva, az OTÁP felmérés vezetője szerint. Leszögezte, hogy a sokat kritizált közétkeztetési rendelet megfelel a tudományos szempontoknak és az egészséges táplálkozás elveinek, azonban a lakosság fizikai aktivitását is növelni kell, amelynek nemcsak az egészség megőrzésében, hanem a betegségek terápiájában is szerepe van. Mint mondta, ha a lakosság a napi testmozgásra vonatkozó ajánlásokat betartaná, 3,6 évvel lenne hosszabb a várható élettartam. Ennek ellenére a magyar nők még a férfiaknál is inaktívabbak a testmozgásban, utóbbiaknak is csupán 29 százaléka mozog rendszeresen. A magyarok több mint 5 órát ülnek, csupán 7000 lépést tesznek meg (a WHO ajánlásának 70 százaléka), és mindössze tíz percet sportol naponta. Mindezek következménye, hogy hazánk az életmóddal, azon belül a táplálkozással összefüggő krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok halandósági rangsorában a legrosszabbak közé tartozik Európában. Az elhízás az életminőség romlásán túl számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát növeli, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-, a magasvérnyomás-betegség, a stroke, egyes rákbetegségek és pszicho-szociális problémák, melyek mind korai halálozáshoz vezethetnek.

www.medicalonline.hu

Vajon léteznek emlékezőtehetséget javító élelmiszerek?

Az emberi kihívások teljesítéséhez a legtöbb esetben jó memóriára van szükség. Ez az oka annak, hogy a memóriafokozó étrend-kiegészítők vagy tabletták miért váltak az utóbbi években annyira népszerűvé. Sokan nem tudják azonban, hogy több élelmiszerrel is javíthatnak emlékezőtehetségükön, és ugyanazt a hatást elérhetik velük, mint az egyébként megkérdőjelezhető kimenetelű memóriafokozó készítményekkel. A Food World News ezeket az ételeket (és italokat) ismerteti.

Vadon élő lazac, hering, makréla és egyéb olajos halak – az omega-3 zsírsavak miatt

A múltban számos egymásnak ellentmondó tanulmány jelent meg az omega 3 memóriajavító hatásáról.

Egy friss, 485 idősödő, memóriaproblémákkal küzdő ember bevonásával végzett MIDAS vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy a mindösszesen 24 hetes időszak alatt omega-3-at tartalmazó táplálék-kiegészítőket fogyasztó résztvevők a placebóval élő társaikkal szemben jelentősen magasabb pontszámokat értek el a memóriateszteken. (Forrás: Daily Meal).

Ez az eredmény ismét azt mutatja, hogy az omega 3 zsírsavak nélkülözhetetlenek az egészséges memória megtartásában.

Csonthéjasok és magvak – E-vitamin tartalmuk miatt

Mindenki tudja, hogy a diófélék egészségesek, van ám még egy ok, amiért érdemes bevonnunk őket mindennapos étrendünkbe.

Magas E-vitamin tartalmuk miatt a csonthéjasok nagyon fontos funkciót töltenek be mentális egészségünk megőrzésében; egyeseket például ténylegesen megvédhet a demenciától is.  Sőt, egy Harvard-tanulmány kimutatta, hogy azoknál, akik E és C-vitaminos táplálék-kiegészítőket fogyasztottak, a vaszkuláris demencia 88 százalékkal ritkábban fordult elő, mint az egyéb fajta életmódot követő embereknél.

A dió, brazil dió, mandula, kesudió, lenmag, mogyoró és napraforgómag mind az olyan élelmiszerek közé tartoznak, amelyek E-vitamin tartalmuk miatt javíthatják az ember emlékezőtehetségét.

Diófélék vásárlásakor ugyanakkor fontos, hogy megvizsgáljuk a termék teljes sótartalmát, mert egyes produktumok elkészítési eljárásuk miatt tekintélyes mennyiségű nátriumot  tartalmaznak.

Flavonoidban gazdag élelmiszerek

A flavonoidok arról ismertek, hogy megfordítják a korral összefüggő memória csökkenésének folyamatát.

Egy tanulmány a flavonoid alcsoportjában a flavanoloknak, az antocianinoknak és flavanonoknak tulajdonítja a legerősebb memóriajavító potenciált.

Jó hír, hogy az RSC szerint a flavonoidokat főleg egészséges élelmiszerek, úgymint az alma, bogyós gyümölcsök, citrusfélék, zöldségek, a bor és a tea tartalmazzák.

Nő a cukorfogyasztás a fiatalok körében

Minden korosztályban emelkedő tendenciát mutat, a fiatalok körében viszont egyenesen megugrott a cukorfogyasztás mértéke 2009 óta.

A lakosság cikorfogyasztásának mértékéről az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) táplálkozásélettani és epidemiológiai főosztályának vezetője beszélt azM1 aktuális csatorna hétfői műsorában.

Sarkadi Nagy Eszter az intézet 2014 végi vizsgálatának eredményeit ismertetve kiemelte: a magyarok cukorfogyasztása ezzel együtt is a nemzetközi ajánlások alatt van, a sófogyasztás azonban még mindig sokszorosa  – a férfiaknál 16, a nőknél 11 gramm  – az ajánlott napi öt grammnak. Ugyanakkor ezek az értékek már kisebbek, mint 2009-ben, és ez üdvözlendő  – tette hozzá. Nemzetközi szinten mostanra már az a cél, hogy az elhízási mutatók ne romoljanak tovább, és pozitívum, hogy ezt 2009 óta sikerült elérni.

www.medicalonline.hu

Nagyon rosszul táplálják gyermekeiket a magyar szülők

Az egyéves gyerekek fele vas- és D-vitamin-hiányos, csaknem felének magas a koleszterinszintje és túl sok sót fogyaszt, tíz százalékát pedig az elhízás is fenyegeti – derült ki a Primer Prevenciós Orvosi Egyesület által indított Első 1000 nap program felméréséből.

Az egészségügyi világnap alkalmából csütörtökön Budapesten, a Semmelweis Egyetem (SE) II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján mutatták be a háromévesnél fiatalabb gyerekek és a szoptató anyák táplálkozási szokásait áttekintő legfrissebb magyarországi kutatás eredményeit.

Az MTI-hez eljuttatott összegzés szerint a riasztó eredmények oka főként az, hogy minden második családban ugyanazt eszik a kisgyermekek, mint a szüleik, holott a szervezetüknek egészen más étrendre lenne szüksége, mivel a még fejlődésben lévő emésztőrendszer nem áll készen minden étel fogyasztására.

A vitaminpótlásra is egyre kevesebb figyelmet fordítanak a szülők: míg a 0-6 hónapos csecsemők 87 százaléka, addig az 1-3 éves gyerekeknek csak kevesebb mint a fele kap napi rendszerességgel D-vitamint – tették hozzá.

Felhívták a figyelmet arra: a nem megfelelő étrend és a vitaminhiány együtt nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyéves kor felett minden második gyerek D-vitamin-hiányos, ez pedig negatívan hat a csontok, az immunrendszer és az idegrendszer fejlődésére, valamint a cukorbetegség és az asztmás megbetegedések kockázatát is jelentősen növeli.

Megállapították azt is, hogy a vaspótlásra szinte egyáltalán nem figyelnek oda a szülők: a 0-6 hónapos csecsemők 97 százaléka nem kap rendszeresen vasat, így egyéves korára tízből négy gyereknél vashiány alakul ki, amely vérszegénységhez vezethet.

Egyre korábban jelentkezik

Ezzel párhuzamosan túl sok nátrium, szénhidrát és cukor jut a gyerekek szervezetébe. A túlzott cukorbevitel miatt az egyévesnél kisebb gyerekek tizede, a kétévesek 14 százaléka, a kisiskolások negyede potenciálisan túlsúlyos, valamint ez hozzájárul ahhoz is, hogy a – korábban csak felnőtteket veszélyeztető – 2-es típusú diabétesz egyre gyakoribb a gyerekek körében is – írták.

A felmérésből kiderül, hogy mindössze a kismamák 40 százaléka változtat az étrendjén a terhesség alatt, és bár döntő többségük szed terhesvitamint a várandósság idején, 20 százalékuk nem megfelelő étrend-kiegészítőt választ.

Kiemelték, a felnőttkori népbetegségek – például a diabétesz, az elhízás vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések – megelőzése szempontjából sorsdöntő a várandósság és a születés utáni első ezer nap táplálkozása. Ezért az Első 1000 nap program – amelyhez az egészségügyi világnap alkalmából a Semmelweis Egyetem is csatlakozott – igyekszik rendszeres képzéssel és széleskörű társadalmi felvilágosítással hozzájárulni a fejlődés szempontjából kritikus időszak táplálkozási szokásainak alakításához, és ezzel a gyerekek hosszú távú egészségének biztosításához – olvasható a közleményben.