Víz – Mennyit igyunk?

A nagy nyári melegre való tekintettel ideje, hogy foglalkozzunk egy kicsit a vízzel. Amilyen egyszerű anyagról van szó, annyira nélkülözhetetlen az élet általunk ismeretlen formáihoz. Annak ellenére, hogy a víz szerepe az emberi egészségben megkérdőjelezhetetlen, a modern tudomány mellőzi azt a misztikus megközelítést, amivel az emberiség évezredeken keresztül viszonyult a vízhez. Talán emiatt vannak az alternatív irányzatok tele mindenféle vízzel kapcsolatos csodálatos dolgokkal.

Eredetileg egy rövidke írást szerettem volna a témának szentelni, de ahogy írtam a cikket, úgy jöttek elő a vízzel kapcsolatos furcsaságok – így aztán gyorsan három részre bontottam a kérdéskört. Először a mennyiséget járjuk körbe, aztán a minőséget, végül pedig szemezgetünk a vízzel kapcsolatos legnépszerűbb állításokból.

Alapkérdés: sok vizet igyunk vagy keveset?

A vízfogyasztási ajánlások sokat változtak az elmúlt évtizedekben, de akármennyi vizet is javasoljunk, mindig lesz, aki szerint sokkal többet vagy esetleg kevesebbet kellene innunk. A modern táplálkozástudomány kiindulási alapja az, hogy a folyadékháztartás egyensúlyi állapotát kell megkeresi.

A kiadási oldalon 4 fontos tétellel kell számolnunk:

A széklettel a különböző források 100-300 ml közötti mennyiség távozik a szervezetből. A vízvesztés egyes esetekben (pl. hasmenés) akár több liter is lehet. Ez utóbbi esetben problémát okozhat az elektrolitvesztés, ami a vízháztartás és a sav-bázis egyensúly zavarát is okozhatja.

A légzés során is párologtatunk, ez egy átlagos felnőttnél kb. 300-500 ml naponta. Hosszan tartó, intenzív fizikai aktivitás és bizonyos környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom) fennállása során az ilyen formában elveszített vízmennyisége akár 1.500 ml is lehet. A légzési vízveszteség nem jár elektrolit-vesztéssel.

A bőr verejtékmirigyei folyamatosan dolgoznak, az izzadás minimálisan kb. 300-500 ml vízveszteséget jelent. A verejtékezésnek vannak egyéni sajátosságai, nem egyformán vagyunk hajlamosak izzadásra, s ez a vízvesztés tekintetében jelentős különbségek forrása lehet. Magas környezeti hőmérséklet és/vagy fizikai aktivitás során a verejtékezés többszörösére emelkedhet, extrém esetben óránként (!) 2 liter vízveszteséget is jelenthet. Az izzadsággal nátriumot, káliumot is veszítünk, ezt a folyadékpótlásnál figyelembe kell venni.

A vesével kiválasztódó vizelet napi mennyisége minimálisan kb. 500 ml, de egészséges embereknél, bőséges folyadékpótlás esetén 1,5 liter felett is lehet. Egyes betegségek (pl. diabetes insipidus, vesebetegség egyes szakaszai) esetén ennek többszöröse is előfordulhat.

A „bevételi” oldalon összesen három dologról kell szót ejteni:

Az anyagcsere vízhozama: 100 g zsírból 107 ml, ugyanennyi fehérjéből 41 ml, szénhidrátból pedig 55 ml víz származik. Ez kb. 250-300 ml belső vízmennyiséget jelent, ami nem túl sok, de azért érdemes figyelembe venni.

A legtöbb élelmiszerünk jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, de a táplálkozásból származó bevitel nehezen megbecsülhető: az élelmiszerek, ételek víztartalma 5-95%között ingadozik, s jelentősen befolyásolja az ételkészítés is ezt az értéket. Az ételekkel bevitt vízmennyiség nagy átlagban valahol 500-1000 ml között becsülhető. Az élelmiszerek összetételüktől függően jelentős nátrium- és kálium-források is.

A legfontosabbnak a közvetlen folyadékbevitel mondható, ez mennyiségét tekintve is a legjelentősebb vízbeviteli forrásunk.

Az ajánlások átlaga jellemzően a 1,5-2,5 l/nap tartományba esnek. Jó esetben jelzik, hogy a környezeti viszonyok (életkor, hőmérséklet, fizikai aktivitás) és az egészségi állapot befolyásolja a szükségletet, így az irányadó vízfogyasztási értéket is. Az ajánlások alapját a kiadási és beviteli oldal értékeinek mérései/becslései adják, illetve tartalmaz egyfajta biztonsági korrekciót, ami a vízhiányos állapot elkerülését célozza.

Keveset.

A vízzel kapcsolatos alternatív ajánlások alsó pontját azok az irányzatok adják, akik a napi folyadékbevitelt 1-1,5 literben maximalizálják. A kiadás – bevétel irányból közelítve, a vízveszteségek minimális értékeit összeadva kb. 1,2-1,5 literrel kell számolnunk. Ha az anyagcserében keletkező vizet is figyelembe vesszük, akkor valamivel több, mint 1 liter a nettó szükséglet, amit magas víztartalmú ételekkel nagy arányban fedezni lehet. Ebben a megközelítésben valóban úgy tűnik, hogy nem kell sokat inni. A gond ezzel az iránymutatással az, hogy nem biztos, hogy mindenhol csak a minimális vízveszteséggel kell számolni – így viszont könnyen felborul az egyensúlyi helyzet és a szervezet kiszárad. Pl. a környezetei hőmérséklet emelése jelentősen felhúzza a vízigényt (pl. ha 20 C fok helyett 30 C fok a környezeti hőmérséklet, az kb. napi 1 liter többlet folyadékot igényel), aminek fedezetére már a napi 1,5 liter kevés lehet. A folyadéktöbbletet (egy bizonyos határig) a szervezet sokkal hatékonyabban tudja kezelni, mint a tartós és nagyfokú vízhiányt.

Sokat.

A vízfogyasztási ajánlások másik vége a (nyugalmi állapotban) napi 3 litertől indul felfelé. A magas vízfogyasztás egyik legismertebb hazai ajánlója Lenkei Gábor.Lényegében a korábban bemutatott számítások alapján eljut egy víz-minimumig, de amit utána kiszámol, az elég nehezen követhető.

Először megállapítja, hogy a minimális folyadékfogyasztás 10 kg testtömegenként 285 ml. Ez igen szemléletes, mert nagyjából 3 dl/10 kg becsléssel egy 50-60 kg-os ember ott van a mostani 1,5-2,0 liter közötti ajánlásnál. Utána pedig közli, hogy „egy felnőtt szervezet megfelelő működéséhez az imént említett mennyiségek legkevesebb  másfélszeresére lenne szükségünk”. Miért? Csak. Így jön ki, hogy 428 ml/10 ttkg bevitellel számolva egy 50 kg-os embernek kb. 2,25 l, egy 70 kg-os embernek már 3 l, egy 100 kg-osnak pedig 4,5 l vízre van szüksége. És ez az „abszolút minimum”. Ezek után jön a hab a tortán: „De még ezek a mennyiségek sem elegendőek, ha kánikulában, vagy erős fizikai tevékenység, például sport révén átlagon felüli folyadékvesztésnek vagyunk kitéve.”Ezzel viszont már átlépünk az irrealitások világába.

Első gond az, hogy bár a vízigény visszaszámolható testtömegre, alapjában véve a tényleges vízvesztés a meghatározó, nem a testtömeg. A Lenkei féle megközelítésben a magasabb testtömeghez már indokolatlanul magas vízfogyasztás kerül, aminek nincs értelme.

Másodszor: a vízvesztés nem párhuzamosan emelkedik az összes kiadási területen: ha melegben fizikai munkát végzünk, akkor izzadunk és lihegünk, de ezzel egy időben a vesén, beleken keresztül vesztett folyadék mennyisége csökken. a szervezet igyekszik megőrizni a vízkészletét.

Harmadszor: viszonylag kevés átlagpolgár esetében fordul elő, hogy a napi tevékenysége során extrém körülmények (40 fokos melegben, külszíni kőfejtés, maratonfutás) miatt megközelítse a lihegés vagy az izzadás élettanilag elérhető maximális vízvesztését. Ahol ilyen előfordul, ott oda kell figyelni a vízveszteség (+ásványi anyagok) pótlására, de ez már nem az egészséges életvitelhez tartozó ajánlások területe, hanem speciális munka- és sportegészségügyi kérdés. Felesleges dolog egy légkondicionált irodában dolgozó ügyintézőnek csak azért 6 literes vízfogyasztást javasolni, mert hazafelé a buszon izzadni fog a melegben.

Mi van, ha mégis megisszuk a sok vizet, amit javaslatként olvastunk? 3-4 liter víztől még nem lesz semmi baja az embernek: ha a bevitel egyenletesen eloszlik a nap folyamán, a felesleg képes szépen távozni a veséken keresztül. A gond akkor van, ha a vízfogyasztás intenzitása folyamatosan meghaladja a kb. 1,0 liter/óra mértéket – ekkor a szervezet már nehezen tud kompenzálni (főleg, ha nincs fokozott vízvesztés, pl. izzadás formájában). Ettől már felborulhat a vér elektrolit-egyensúlya (hiponatrémia alakul ki), ami komoly rosszullétet, akár halált is okozhat. Több halálesetet is leírtak már, amikor jelentős fizikai aktivitás után a nagy mennyiségű vízfogyasztás rosszullétet, halált okozott, vagy egy 8 órás időtartam alatt elfogyasztott 10 literes vízmennyiség okozott halált.

Szomjúság

A szomjúságérzet rendeltetésszerűen a folyadékhiányos állapot jelzésére szolgál: a szomjúság ösztönöz minket arra, hogy pótoljuk a hiányt. De kérdés, hogy biztos jó, ha csak a természetes ösztöneinkre hallgatunk?

A helyzet az, hogy az éhségérzethez hasonlóan a szomjúságérzetet is befolyásolják a közvetlen szükségleten túli tényezők. Gyerekeknél a szomjúságérzetet elnyomhatja az önfeledt játék. Felnőtteknél is az erős koncentráció felülírja a szomjúságot, de vannak olyanok, akik annyira kontrollálják a folyadékfogyasztásukat (pl. hogy ne kelljen idegen helyen WC-re menni), hogy ez észrevétlenül visszaszorítja a szomjúságérzetet. Időseknél gyakori probléma a kiszáradás, mert a szomjúságérzet csökken. Vannak, akik azt mondják, hogy elegendő akkor inni, amikor szomjasak vagyunk – ezzel én nem tudok egyet érteni, mert nem biztos, hogy a szomjúságérzet pontosan jelzi a szervezet igényeit. Egyáltalán nem árt, ha tudatosan kontrolláljuk a folyadékfogyasztásunkat. Vegyük figyelembe az előre látható befolyásol tényezőket (fizikai aktivitás, magas hőmérséklet, stb.), gondoskodjunk, hogy jó minőségű víz álljon rendelkezésre és azt igyekezzünk a nap folyamán egyenletesen elosztva meginni.

Speciális esetek

Ha a vízigényt befolyásoló tényezőket kell felsorolni, a sor a végtelenbe nyúlik. A környezeti hőmérséklet, a páratartalom és a fizikai aktivitás mellett a legfontosabb a szervezet egészségi állapota. A kezeletlen cukorbetegség (10 mmol/l vércukor felett) fokozott vizeletürítéssel jár (a dia-betes bő vizeletet jelent). Az anti-diuretikus hormon (ADH) csökkent termelése (diabetes insipidus) szintén jelentős mennyiségű vizeletet eredményez, de más hormonális zavarok is hatnak a vízháztartásra. Nem szabad elfelejteni, hogy akár gyógyszerek is befolyásolhatják a vízforgalmat. A legismertebbek e téren a vizelethajtó készítmények, számos gyógynövény is rendelkezik ilyen hatással, de a hashajtóknál is számolni kell a víz távozásával.

Vesekőre hajlamos személyeknél általában javasolható a fokozott folyadékbevitel, ugyanis a kőképződéshez szükséges oldott anyag koncentrációját a vizeletben ezzel lehet csökkenteni. Külön kategóriát képeznek a vese akut vagy krónikus megbetegedései, ahol a kezelőorvos utasítása felülírja a vízfogyasztási ajánlásokat. Különösen a veseelégtelenség esetében kell ezeket az utasításokat nagyon szigorúan betartani.

A következő írásban pedig megnézzük mit érdemes inni és mit nem.

 

Forrás:

  1. Varga Péter (szerk.): Vezérfonal a folyadékháztartás zavarainak kezeléséhez; Melánia. Budapest, 1997
  2. Tihanyi András: Teljesítményfokozó sporttáplálkozás. Frea-Fitt. 2012
  3. Lenkei Gábor: Mennyi vízre van naponta szükségünk? URL:http://www.meditalmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=116&Itemid=143
  4. Vízmérgezés. URL: http://www.webbeteg.hu/cikkek/elsosegely/4541/a-vizmergezesrol
  5. Meghalt, mert túl sok vizet ivott. URL: http://inforadio.hu/hir/bulvar/hir-211249

Nem sokat tesznek egészségükért a magyarok

Nem megfelelőek, vagy nem érik el a lakosságot a táplálkozási szokások megváltoztatását célzó intézkedések, legalábbis a magyarok semmivel sem táplálkoznak egészségesebben, mint öt évvel korábban.

Riasztó táplálkozási adatokról számoltak be a szakemberek egy csütörtöki konferencián az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben (OGYÉI).  A konferencián a 2014-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) eredményeit ismertették, illetve hasonlították össze az azonos módszertan alapján felvett 2009-es adatokkal.

Csökkent az energia bevitel a férfiak körében, míg 2009-ben naponta 2850 kcal értékű ételt fogyasztottak, addig öt évvel később 2718-at – számolt be a konferencián Sarkadi Nagy Eszter, az OGYÉI Táplálkozástudományi Osztályának vezetője, hozzátéve, hogy nőknél majdhogynem változatlan maradt a korábban mért érték: a 2032 kcal/nap csupán egy kilokalóriával lett több. A zsírenergia-arány a férfiak esetében 8, míg a nőknél hét százalékkal haladja meg a WHO ajánlását, míg a fehérjearány-érték öt százalékkal lépi túl a határértéket mindkét nemnél, a fehérjebevitel 60 százaléka állati eredetű élelmiszerek teszik ki.

A táplálkozásban mindössze 6 százalékban jelennek meg az élettanilag hasznos teljes kiőrlésű gabonák, a magyarok 70 százaléka egyáltalán nem fogyaszt ilyen ételeket. Ellenben hozzáadott cukorból mindenki többet fogyaszt, mint öt évvel ezelőtt, ennek fele a cukrozott üdítőkből, ízesített ásványvizekből, és energiaitalokból származik, 15 százalékban tartósított gyümölcsökből (lekvár, dzsem), 10-10 százaléka cukrozott tejtermékekből, édességekből, kekszekből származik. Drasztikusan csökkent a zöldség, és különösen a gyümölcsfogyasztás, amely azt eredményezi, hogy az alapvető vitaminokból sem visznek be elegendőt a magyarok, viszont a C, a B1, a B6, és a B12-vitamin, niacin-bevitel mindkét nem esetében megfelel a hazai ajánlásoknak.

Jelentős eltérést detektáltak a férfiak és a nők vitaminbevitele között a férfiak javára, Kimutatható viszont a férfiak retinolekvivalens bevitelének 22 százalékos csökkenése, és 15 százalékkal esett vissza az E-vitamin bevitel, különösen (18 százalékkal) a 35-64 éves korosztálynál. Bár az oszteoporózis az erősebbik nemet is érinti, a 2009-ben mért értékekhez hasonlóan továbbra is kritikusan alacsony D-vitamin és biotin-bevitel, az ajánlott mennyiségnek mindössze a fele. A-vitamint, illetve béta-karotint tartalmazó élelmiszerekből is keveset fogyasztanak a magyarok, ugyancsak „alulteljesítenek” biotinból. A lakosság átlagos BMI-je 27,4, a 18-34 évesek esetében az érték még nem haladja meg az ajánlást, azonban a 35-64 év között és afelett a már igen. Elhízott a férfiak 28, a nők 32 százaléka, a túlsúlyosak aránya pedig 37, illetve 28 százalék. Az elhízottak és túlsúlyosak aránya a két OTÁP felmérés között növekedett, a hasi elhízás – ami a metabolikus szindróma jelenlétére utal – a férfiak körében 65 év felett 80 százalékos.

A reprezentatív mintán, hitelesített mérőeszközökkel és képzett mérőszemélyzettel végzett OTÁP 2014 felmérés adatai nemcsak az öt évvel korábbi mérésekkel vethetőek össze, hanem az Európai Lakossági Egészségfelmérésben (ELEF) foglalt gazdasági, társadalmi, életmódbeli és jóléti információival is, amelyek újabb vizsgálatokat tesznek lehetővé a magyar lakosság egészségi állapotára vonatkozóan. Sarkadi Nagy Eszter felhívta a figyelmet arra, hogy míg 1985-ben a férfiak 16 százaléka küszködött súlyfelesleggel, két évvel ezelőtt a számuk már a duplájára emelkedett. Az unióban Magyarország az elhízottak és túlsúlyosak arányát tekintve a sor végén áll, a dobogósok vagyunk a görögök, a horvátok és a csehek mellett a kardiovaszkuláris betegségek egyik rizikófaktoraként ismert sófogyasztásban, annak ellenére, hogy az ásványi anyag bevitele 1992 óta tendenciózusan csökken, mintegy 12 százalékkal mérséklődött. A korábbinál 20 százalékkal kevesebb zöldség és gyümölcs kerül a családok asztalára, pedig ezek fogyasztásában 2009-ben elértük a WHO által ajánlott mennyiséget, akkor a lakosság 75 százaléka naponta evett zöldféléket, most viszont már csak 65 százalék.

A döntéshozók a romló tendenciák ismeretében számos ponton igyekeztek beavatkozni, ennek érdekében vezették be a népegészségügyi termékadót (NETA), rendelkeztek a közétkeztetésről, nemzeti iskolagyümölcs programot indítottak. Második felvonásába lépett a sófogyasztás csökkentését célzó, 2010 óta futó Stop-só projekt.

Összefogott, egységes kommunikáció, figyelemfelhívó, és az érdeklődést fenntartó kampányok – erre van szükség a továbbiakban a szakember szerint, aki azt is hangsúlyozta, a kérdést a politika látóterében kell tartani, az OTÁP felmérések a döntés előkészítéshez és beavatkozási pontok felismeréséhez is támpontot adnak.

Változatos és egészséges étkezés, a zöldségek és gyümölcsök nagyobb aránya mellett a zsírszegény élelmiszerek előnyben részesítése, a teljes kiőrlésű gabonák és rostok arányának növekedése a táplálkozásban – ez az OTÁP eredményeinek üzenete prof. dr. Martos Éva, az OTÁP felmérés vezetője szerint. Leszögezte, hogy a sokat kritizált közétkeztetési rendelet megfelel a tudományos szempontoknak és az egészséges táplálkozás elveinek, azonban a lakosság fizikai aktivitását is növelni kell, amelynek nemcsak az egészség megőrzésében, hanem a betegségek terápiájában is szerepe van. Mint mondta, ha a lakosság a napi testmozgásra vonatkozó ajánlásokat betartaná, 3,6 évvel lenne hosszabb a várható élettartam. Ennek ellenére a magyar nők még a férfiaknál is inaktívabbak a testmozgásban, utóbbiaknak is csupán 29 százaléka mozog rendszeresen. A magyarok több mint 5 órát ülnek, csupán 7000 lépést tesznek meg (a WHO ajánlásának 70 százaléka), és mindössze tíz percet sportol naponta. Mindezek következménye, hogy hazánk az életmóddal, azon belül a táplálkozással összefüggő krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok halandósági rangsorában a legrosszabbak közé tartozik Európában. Az elhízás az életminőség romlásán túl számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát növeli, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-, a magasvérnyomás-betegség, a stroke, egyes rákbetegségek és pszicho-szociális problémák, melyek mind korai halálozáshoz vezethetnek.

www.medicalonline.hu

Vajon léteznek emlékezőtehetséget javító élelmiszerek?

Az emberi kihívások teljesítéséhez a legtöbb esetben jó memóriára van szükség. Ez az oka annak, hogy a memóriafokozó étrend-kiegészítők vagy tabletták miért váltak az utóbbi években annyira népszerűvé. Sokan nem tudják azonban, hogy több élelmiszerrel is javíthatnak emlékezőtehetségükön, és ugyanazt a hatást elérhetik velük, mint az egyébként megkérdőjelezhető kimenetelű memóriafokozó készítményekkel. A Food World News ezeket az ételeket (és italokat) ismerteti.

Vadon élő lazac, hering, makréla és egyéb olajos halak – az omega-3 zsírsavak miatt

A múltban számos egymásnak ellentmondó tanulmány jelent meg az omega 3 memóriajavító hatásáról.

Egy friss, 485 idősödő, memóriaproblémákkal küzdő ember bevonásával végzett MIDAS vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy a mindösszesen 24 hetes időszak alatt omega-3-at tartalmazó táplálék-kiegészítőket fogyasztó résztvevők a placebóval élő társaikkal szemben jelentősen magasabb pontszámokat értek el a memóriateszteken. (Forrás: Daily Meal).

Ez az eredmény ismét azt mutatja, hogy az omega 3 zsírsavak nélkülözhetetlenek az egészséges memória megtartásában.

Csonthéjasok és magvak – E-vitamin tartalmuk miatt

Mindenki tudja, hogy a diófélék egészségesek, van ám még egy ok, amiért érdemes bevonnunk őket mindennapos étrendünkbe.

Magas E-vitamin tartalmuk miatt a csonthéjasok nagyon fontos funkciót töltenek be mentális egészségünk megőrzésében; egyeseket például ténylegesen megvédhet a demenciától is.  Sőt, egy Harvard-tanulmány kimutatta, hogy azoknál, akik E és C-vitaminos táplálék-kiegészítőket fogyasztottak, a vaszkuláris demencia 88 százalékkal ritkábban fordult elő, mint az egyéb fajta életmódot követő embereknél.

A dió, brazil dió, mandula, kesudió, lenmag, mogyoró és napraforgómag mind az olyan élelmiszerek közé tartoznak, amelyek E-vitamin tartalmuk miatt javíthatják az ember emlékezőtehetségét.

Diófélék vásárlásakor ugyanakkor fontos, hogy megvizsgáljuk a termék teljes sótartalmát, mert egyes produktumok elkészítési eljárásuk miatt tekintélyes mennyiségű nátriumot  tartalmaznak.

Flavonoidban gazdag élelmiszerek

A flavonoidok arról ismertek, hogy megfordítják a korral összefüggő memória csökkenésének folyamatát.

Egy tanulmány a flavonoid alcsoportjában a flavanoloknak, az antocianinoknak és flavanonoknak tulajdonítja a legerősebb memóriajavító potenciált.

Jó hír, hogy az RSC szerint a flavonoidokat főleg egészséges élelmiszerek, úgymint az alma, bogyós gyümölcsök, citrusfélék, zöldségek, a bor és a tea tartalmazzák.

Nő a cukorfogyasztás a fiatalok körében

Minden korosztályban emelkedő tendenciát mutat, a fiatalok körében viszont egyenesen megugrott a cukorfogyasztás mértéke 2009 óta.

A lakosság cikorfogyasztásának mértékéről az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) táplálkozásélettani és epidemiológiai főosztályának vezetője beszélt azM1 aktuális csatorna hétfői műsorában.

Sarkadi Nagy Eszter az intézet 2014 végi vizsgálatának eredményeit ismertetve kiemelte: a magyarok cukorfogyasztása ezzel együtt is a nemzetközi ajánlások alatt van, a sófogyasztás azonban még mindig sokszorosa  – a férfiaknál 16, a nőknél 11 gramm  – az ajánlott napi öt grammnak. Ugyanakkor ezek az értékek már kisebbek, mint 2009-ben, és ez üdvözlendő  – tette hozzá. Nemzetközi szinten mostanra már az a cél, hogy az elhízási mutatók ne romoljanak tovább, és pozitívum, hogy ezt 2009 óta sikerült elérni.

www.medicalonline.hu

Nagyon rosszul táplálják gyermekeiket a magyar szülők

Az egyéves gyerekek fele vas- és D-vitamin-hiányos, csaknem felének magas a koleszterinszintje és túl sok sót fogyaszt, tíz százalékát pedig az elhízás is fenyegeti – derült ki a Primer Prevenciós Orvosi Egyesület által indított Első 1000 nap program felméréséből.

Az egészségügyi világnap alkalmából csütörtökön Budapesten, a Semmelweis Egyetem (SE) II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján mutatták be a háromévesnél fiatalabb gyerekek és a szoptató anyák táplálkozási szokásait áttekintő legfrissebb magyarországi kutatás eredményeit.

Az MTI-hez eljuttatott összegzés szerint a riasztó eredmények oka főként az, hogy minden második családban ugyanazt eszik a kisgyermekek, mint a szüleik, holott a szervezetüknek egészen más étrendre lenne szüksége, mivel a még fejlődésben lévő emésztőrendszer nem áll készen minden étel fogyasztására.

A vitaminpótlásra is egyre kevesebb figyelmet fordítanak a szülők: míg a 0-6 hónapos csecsemők 87 százaléka, addig az 1-3 éves gyerekeknek csak kevesebb mint a fele kap napi rendszerességgel D-vitamint – tették hozzá.

Felhívták a figyelmet arra: a nem megfelelő étrend és a vitaminhiány együtt nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyéves kor felett minden második gyerek D-vitamin-hiányos, ez pedig negatívan hat a csontok, az immunrendszer és az idegrendszer fejlődésére, valamint a cukorbetegség és az asztmás megbetegedések kockázatát is jelentősen növeli.

Megállapították azt is, hogy a vaspótlásra szinte egyáltalán nem figyelnek oda a szülők: a 0-6 hónapos csecsemők 97 százaléka nem kap rendszeresen vasat, így egyéves korára tízből négy gyereknél vashiány alakul ki, amely vérszegénységhez vezethet.

Egyre korábban jelentkezik

Ezzel párhuzamosan túl sok nátrium, szénhidrát és cukor jut a gyerekek szervezetébe. A túlzott cukorbevitel miatt az egyévesnél kisebb gyerekek tizede, a kétévesek 14 százaléka, a kisiskolások negyede potenciálisan túlsúlyos, valamint ez hozzájárul ahhoz is, hogy a – korábban csak felnőtteket veszélyeztető – 2-es típusú diabétesz egyre gyakoribb a gyerekek körében is – írták.

A felmérésből kiderül, hogy mindössze a kismamák 40 százaléka változtat az étrendjén a terhesség alatt, és bár döntő többségük szed terhesvitamint a várandósság idején, 20 százalékuk nem megfelelő étrend-kiegészítőt választ.

Kiemelték, a felnőttkori népbetegségek – például a diabétesz, az elhízás vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések – megelőzése szempontjából sorsdöntő a várandósság és a születés utáni első ezer nap táplálkozása. Ezért az Első 1000 nap program – amelyhez az egészségügyi világnap alkalmából a Semmelweis Egyetem is csatlakozott – igyekszik rendszeres képzéssel és széleskörű társadalmi felvilágosítással hozzájárulni a fejlődés szempontjából kritikus időszak táplálkozási szokásainak alakításához, és ezzel a gyerekek hosszú távú egészségének biztosításához – olvasható a közleményben.

A betegségek 80 százalékát részben a nem megfelelő táplálkozás okozza

Egészséges és biztonságos az az élelmiszer, amely ellenőrzött módon, a lehető legrövidebb úton jut el a családokhoz. Az elmúlt évek hatósági ellenőrzései is azt a célt szolgálták, hogy a magyar családok asztalára egészséges, biztonságos, kiváló minőségű, lehetőleg magyar élelmiszer kerülhessen – fogalmazott Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár a cukorfogyasztás csökkentésének szükségességéről rendezett konferencián.

Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége által szervezett tanácskozáson az államtitkár elmondta: a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen, a felnőtt lakosság több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, a betegségek közel 80%-a pedig a nem megfelelő táplálkozással függ össze. A táplálkozásban jelentkező kockázati tényezők között jelentős a túlzott cukor-, só-, telített zsírbevitel, valamint az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A bizonyítottan egészségügyi kockázatot hordozó élelmiszerek különadóztatása, az unióban harmadik államként előírt maximális transzzsírsav-tartalom és a közétkeztetésben felhasználható maximális napi só és cukortartalom megkötése, valamint az előírt tej, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök biztosítása az egészséges táplálkozás irányát jelöli ki.

A hagyományos magyar ételek nem egészségtelenek, ha azokat megfelelő alapanyagból és tudással készítik. A 2013-ban elfogadott Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia hangsúlyozza a társadalmi szemléletformálás fontosságát – mondta Zsigó Róbert. Az államtitkár emlékeztetett: a Stratégia mentén az elmúlt években a Földművelésügyi Minisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal több olyan programot, tájékoztató kampányt indított, amely felhívta a vásárlók figyelmét a táplálkozással, a vásárlással kapcsolatos veszélyekre, hasznos információkra. A kormány által elfogadott Élelmiszeripar Fejlesztési Stratégia arról is szól, hogy az ágazat technológiai fejlesztését támogatni kell, ezzel is növelve versenyképességüket. Ez garanciát jelenthet arra is, hogy a magyar mezőgazdaság által megtermelt kiváló minőségű alapanyagból (a feldolgozást követően) egészséges élelmiszer készüljön.

A stratégiák egyik erőssége, hogy a partnerségi megközelítést helyezik előtérbe, azaz a különböző jogalkotói, hatósági és ipari szereplők közös gondolkodását és tevékenységét ösztönzik. Éppen ezért fontos valamennyi ágazati kezdeményezés, az „Élelmiszeripar a fogyasztókért – tegyünk együtt érte” program is. A cukorfogyasztás csökkentése Zsigó Róbert szerint csak uniós szinten, egységesen képzelhető el. Ennek érdekében a szaktárca folyamatosan figyelemmel kíséri a témában zajló eseményeket, szeretné minél jobban megismerni a hazai viszonyokat, a magyar emberek cukorfogyasztási szokásait. Az élelmiszeripar szereplőit abban kívánja segíteni, hogy új technológiákat alkalmazhassanak valamennyiünk egészsége érdekében. A szaktárca célja, hogy az élelmiszeripar képviselőivel közösen alakítsa ki a legjobb megoldást – mondta az államtitkár.

www.elelmiszer.hu

Élelmiszer-biztonsági jó tanácsok fesztiválozóknak

A fesztiválozás a kikapcsolódást szolgálja. Ne engedd, hogy valamely élelmiszer, ital fogyasztása elrontsa szórakozásodat! Jelen tájékoztató anyagunkban összegyűjtöttük a legfontosabb élelmiszerbiztonsági szabályokat, melyek betartásával megelőzheted az élelmiszer eredetű megbetegedéseket.

Csak megbízható árustól vásárolj élelmiszert, ételt!

A vásárló nem lát be az üzlettér mögé, de sok apró jelből tájékozódhat, és eldöntheti, megveszi- e, megeszi-e az ételt. Légy igényes, válogasd meg, kitől vásárolsz élelmiszert!

ÉTELMÉRGEZÉS KISOKOS: Az ételmérgezés minden olyan megbetegedés köznyelvi elnevezése, amelyet az elfogyasztott élelmiszerben levő baktériumok, vírusok, méreganyagok okoznak. A legveszélyesebb élelmiszerek azok a tojástartalmú, valamint húst tartalmzó ételek, amelyek egyáltalán nem vagy nem eléggé vannak átsütve, átfőzve (pl. vagdalt hús, hamburger, rakott, töltött ételek, nagy darabban, egyben sütött húsok). Bármilyen étel veszélyes lehet azonban, amely szennyeződhetett, és ezt követően nincs átsütve, megfőzve. Veszélyesek még az ételmaradékok is, ha nem forrósítjuk át fogyasztás előtt. Az ételmérgezés leggyakoribb tünetei a hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, általános rosszullét, esetenként láz. Az enyhe hasmenéses tünetek egykét nap alatt általában maguktól rendeződnek, azonban a folyadékpótlásról gondoskodni kell. Súlyosabb tünetek (hányás, láz, gyakori vagy véres hasmenés) esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Enyhe tünetek esetén is javasolt a háziorvos felkeresése, hiszen az egyedi megbetegedés része lehet egy kiterjedt járványnak vagy tömeges ételfertőzésnek.

Milyen az ideális élelmiszerárus?

  • Az üzlet, eladóhely tiszta, rendes, szinte ragyog, minden a helyén van, nincsenek felesleges tárgyak, lomok. Nincsenek legyek, egyéb rovarok, vagy háziállatok.
  • A kiszolgáló tiszta munkaruhát visel, haját lefedi vagy szorosan hátraköti.
  • Keze tiszta, nincs felékszerezve, körme nem lakkozott, nincs műkörme. Nem dohányzik munka közben.
  • Nem nyúl kézzel az ételhez. Van kézmosási lehetősége, és használja is.
  • Az ételeket szennyeződéstől védve, lefedve, kellő hőfokon tárolja.
  • A kiszolgált meleg étel forró, a hűtendő étel jéghideg.
  • A tányér, pohár, evőeszköz kifogástalanul tiszta.
  • Van kihelyezve hulladékgyűjtő.
  • A kínálat és az ár egyértelműen, jól láthatóan fel van tüntetve.
  • Kiszolgáláskor ügyel a pénz és az étel elkülönített kezelésére.

Ügyelj a higiéniára!

Fogyasztóként sokat tehetsz az ételmérgezés megelőzésében. Figyelj az alábbiakra!

  • Étkezés előtt moss kezet! Ha erre nincs lehetőséged, használj kézfertőtlenítő kendőt.
  • Az ételt csak tiszta kézzel vagy tiszta szalvétával fogd meg.
  • Csak forrón tálalt meleg-ételt, hűtőben tárolt hideg-ételt fogadj el. A frissen készült, forrón tálalt étel biztonságos.
  • A tojásos, darált húst tartalmazó, vagy töltelékes ételek fogyasztásának nagyobb a kockázata.
  • Ne fogyaszd el az ételt, ha állott, romlásra gyanús vagy szokatlan ízű.
  • A langyos helyen tárolt vagy kellően át nem sült étel veszélyes. A melegben a baktériumok szaporodásnak indulnak és megbetegedést okozhatnak.

Fogyassz sok folyadékot, de nem mindegy, hogy mit!

  • Az elegendő folyadékbevitelre a nagy melegben fokozottan figyelj oda!
  • Fogyassz minél több ásványvizet, gyümölcslevet, friss gyümölcsöt, vizet. Az alkohol elvonja a vizet a szervezetből, csak még szomjasabbá tesz.
  • Energiaitalt ne igyál üdítőital vagy víz helyett!
  • Ne fogyaszd együtt az energiaitalokat alkohollal, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel, kábítószerekkel! Ez kiszámíthatatlan, előre megjósolhatatlan következményekkel járhat.

Forrás: portal.nebih.gov.hu

Nem csodaszerek, csak szuperételek!

Bár eddig még határozták meg őket tudományosan, a ‘superfood’ kifejezést évek óta használja a külföldi táplálkozástudomány. Nemzetközileg orvosok, kutatók és dietetikusok körében azonban továbbra vita tárgyát képezi az, hogy melyik étel ‘szuper’, melyik nem és egyáltalán, létezik-e az egyetlen, a legszuperebb, írja a Népszabadság.

Valóban nem létezik konkrét definíció és egyféle szuperétel – mondja a Népszabadságnak Barcza Zsuzsanna dietetikus. Általában azokat az élelmiszereket nevezik így, amik valamiben kiemelkedőek a többihez képest, akár antioxidáns, akár vitamin- vagy ásványi anyag tartalom tekintetében. Nem létezik olyan egyfajta élelmiszer, ami mindenben maximálisan megvan, ami 100%-os mennyiségben tartalmazza azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat, zsírsavakat, rostokat, amikre az emberi szervezetnek szüksége van.

Egy brit egészségügyi szolgáltató, a Bupa által végzett felmérés kimutatta: a britek 11%-a hisz abban, hogy szuperételek fogyasztásával megelőzhető a rák. A YouGov vizsgálatában a megkérdezettek 55%-a ismerte a kifejezést és közülük 38% hitt ezeknek az ételeknek az egészségügyi hatásaiban is.

Az Európai Unió 2007 júliusától betiltotta a „superfood” kifejezés kereskedelmi és értékesítési használatát. Azóta csakis akkor illethető egy élelmiszer vagy táplálékkiegészítő ezzel a névvel, ha pozitív hatása tudományosan is bizonyítható.

Acai bogyó
Az acai bogyó vagy acai gyümölcs egy, az amazóniai esőerdőben termő pálmafajta gyümölcse, külsőre leginkább a szőlőre hasonlít, íze jellegzetesen trópusi. Az Észak-Brazíliában élő emberek már több száz éve fogyasztják különleges gyógyhatást tulajdonítva neki. Sokan egyenesen a világ legtökéletesebb táplálékaként tartják számon, antioxidáns-tartalma kétszer magasabb, mint a fekete áfonyáé, ezenkívül rendkívül gazdag E- és D-vitaminban.

Goji bogyó
A farkasbogyó néven is ismert, Ázsiából származó gyümölcs tartalmazza a világon a második legnagyobb mennyiségű C-vitamint – az első a feketeribizli. Szív-és bőrvédő, valamint az immunrendszert erősítő hatásán kívül a béta-karotinnak és az antioxidánsoknak köszönhetően egyes vélekedések szerint rákellenes hatással is rendelkezik.

Gránátalma
A szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe, de emellett kiváló antioxidáns hatással bír. A mediterrán vidékeken őshonos lombhullató növény rekeszes, sok magvú bogyótermése pirosas-sárgás héjú, almaméretű és kinézetű gömbölyű gyümölcs. Polifenolokat, C-vitamint és flavonoidokat tartalmaz nagy mennyiségben, tudományos vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy fogyasztása csökkenheti a vér LDL (káros) koleszterin-szintjét.

Chia mag
Sokak számára még ismeretlenül csenghet az azték zsályamag (Salvia hispanica), vagy más néven chia mag neve. A növény Közép- és Dél-Amerikában őshonos, ahol az aztékok alapvető élelmiszere volt a Kolumbusz előtti időkben. Neve azték chian szóból származtatható, melynek jelentése olajos. A mákhoz hasonló magocskák tartalmazzák szinte az összes esszenciális aminosavat, könnyen emészthető formában. Alkalmas az állati fehérjefogyasztás részleges kiváltására, ezenkívül több omega-3 zsírsavat tartalmaznak, mint a lazac. Száz grammja hihetetlen, 10250 ORAC-értékű. A chia mag íze semleges, így könnyen lehet más ételekkel elegyíteni, mert nem változtatja meg azok zamatát. Kenyerekbe, péksüteményekbe sütve fogyasztják a leginkább, de rakható joghurtba, vagy desszertekbe is.

www.medicalonline.hu

Táplálék-orvosságok

Egyszerű módszerekkel a kognitív hanyatlás, az erektilis diszfunkció és a szívinfarktus ellen: néhány apró táplálkozási tanács.

A kutatások már eddig is bebizonyították, hogy a B-vitaminok fogyasztása segít a mentális hanyatlás lassításában azoknál az idősebb embereknél, akik memória-problémákkal küzdenek, most pedig egy nemzetközi kutatócsapat rájött, milyen módszerrel lehet a B-vitamin-szupplementáció hatását fokozni.

A University of Oxford, a University of Oslo, a United Arab Emirates University és a University of Cape Town farmakológusa, táplálkozási szakemberei és geriáterei összefogásával készült tanulmány enyhe kognitív zavarban szenvedőket vizsgált (mild cognitive impairment/MCI: nem olyan súlyos, mint a demencia, az illető kognitív funkciói rosszabbak, mint ami életkora alapján várható lenne, de nem romlik szignifikánsan az életminősége).

A Journal of Alzheimer’s Disease című szaklapban megjelent tanulmány – Omega-3 fatty acid status enhances the prevention of cognitive decline by B vitamins in Mild Cognitive Impairment – utolsó szerzője, Celeste de Jager nyilatkozata szerint kutatócsapata hamar rájött, hogy összefüggés van a homocisztein-szint, a B-vitamin-státusz, az omega3-zsírsavak szintje, valamint az agyi atrófia mértéke között, és hogy a homocisztein emelkedett szintje káros, míg a B-vitaminoké hasznos ebből a szempontból (a B-vitamin csökkenti a homocisztein szintjét). A továbbiakban a kutatók ki akarták deríteni, hogy a B-vitaminok és az omega3-zsírsavak együttműködnek-e a kognitív hanyatlás megelőzésében.

A vizsgálat kezdetén felmérték a 266, 70 évesnél idősebb, MDI-ben szenvedő vizsgálati személy kognitív státuszát, és meghatározták vérükben két omega3-zsírsav (dokozahexaénsav (DHA) eikozapentaénsav (EPA)) szintjét, majd véletlenszerűen két csoportra osztották őket. Az egyik csoport tagjai a következő két év során B-vitaminokat, a másik csoport tagjai placebót kaptak, és közben időről időre mérték kognitív teljesítményüket.

Az eredmények szerint azon emberek esetében, akik szervezetében alacsony volt az omega3-zsírsavak szintje, a B-vitaminoknak csak kicsi pozitív hatása volt, míg azoknál, akik magas omega3-zsírsavszinttel indultak, a B-vitaminok nagyon hatékonyak voltak a kognitív hanyatlás csökkentésében. A kutatók hozzáteszik: mindez összhangban van korábbi eredményekkel, miszerint a B-vitaminok csak akkor csökkentik az agyi atrófia szintjét MCI-ben szenvedőknél, amennyiben az omega3-zsírsavak vérszintje a normálérték felső tartományában van. Az omega3-zsírsavak gazdag forrása pl. a hal-, a dió- vagy a kendermagolaj.

A vizsgálat révén az is kiderült, hogy a kognitív hanyatlás megelőzése szempontjából a DHA kellő szintje fontosabb, mint a másik omega3-zsírsavé.

Korai halál ellen kékgyümölcs

A Harvard University és a University of East Anglia táplálkozástudományi és epidemiológus szakemberei kimutatták, hogy a bizonyos flavonoidokban gazdag táplálkozás csökkenti az erektilis diszfunkció kockázatát. Mint kiderült: a flavonoidokban gazdag táplálkozástól (heti néhány adag) a legnagyobb előnyt a 70 éven aluli férfiak remélhetik.

A The American Journal of Clinical Nutrition-ben megjelent tanulmány (Aedín Cassidy és munkatársai: Dietary flavonoid intake and incidence of erectile dysfunction) hat különböző flavonoid hatását vizsgálta, amelyek közül három – antocianinek, flavanonok és flavonok – esetében volt kimutatható szignifikáns hatás.

Mint a kutatók megjegyzik, eddig is ismert volt, hogy a testedzés javítja az erektilis funkciót, most kiderült, a flavonoidokban gazdag táplálkozás a heti öt órás, gyors tempójú gyaloglás hatásával ér fel ebből a szempontból: a flavonoidokban gazdag táplálkozás 14 százalékkal csökkenti az erektilis diszfunkció kockázatát (a flavonoidokban gazdag táplálkozás és a testedzés kombinációjának 21%-os kockázatcsökkentő hatása van).

A vezető szerző, Aedin Cassidy nyilatkozata szerint eddig is ismert volt, hogy a flavonoidokban gazdag táplálkozás csökkenti a diabétesz és a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, azonban ez volt az első vizsgálat, ami a flavonoidok, valamint a középkorú és idősebb férfiak felét érintő erektilis diszfunkció közötti kölcsönhatást elemezte (a populáció alapú vizsgálatba több mint 50.000 középkorú férfit vontak be, akiknek több mint egyharmada számolt be a vizsgálat kezdetén a közelmúltban kialakult erektilis diszfunkcióról).

A flavonoidok számos gyümölcsben, zöldségben, teában és borban megtalálhatók, az antocianinek, flavanonok és flavonok leggazdagabb forrásának a cseresznye, a szeder, a földieper és a szamóca, a feketeáfonya, a vörösbor, az alma, a körte és a citrusok, valamint a retek számítanak.

A kutatók hangsúlyozzák: a középkorú férfiak szexuális egészségének javításán felül a flavonoidokban gazdag táplálkozás a szív egészségének is jót tesz. Az erektilis diszfunkció egyébként gyakran a rossz vaszkuláris funkció jele, és fellépése alapvetően fontos lehetőséget nyújt arra, hogy kivizsgáljuk az illetőt, kezeljük esetleges kardiovaszkuláris megbetegedését, így megelőzzük a szívinfarktust és a korai halált.

Az étrendkiegészítők mellékhatásai

Az étrendkiegészítő készítmények nem kívánatos hatásai az USA-ban évente mintegy 23 ezer esetben vezetnek sürgősségi orvosi ellátáshoz.

Átlagosan minden második felnőtt szed rendszeresen vitaminokat vagy egyéb összetevőket (is) tartalmazó étrendkiegészítőket. Az említett szereket szedők célja elsősorban az ellenállóképesség fokozása, a súlykontroll, az izomtömeg fokozása, illetve a szexuális potenciál növelése. Az, hogy az elvárt/kívánt hatás ténylegesen fellép-e, kérdéses, ugyanis az étrendkiegészítők gyártóinak a termékük hatásosságát nem kell bizonyítani. Ezzel is magyarázható az, hogy 2004 és 2012 között több mint 200 étrendkiegészítő terméket vont ki a piacról az FDA. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a piacon maradt szerek biztonságosak. Sok esetben panaszokhoz vezet a készítmények alkalmazása és nem ritka az sem, hogy a gyerekek hozzáférnek az étrendkiegészítőkhöz, és kisebb-nagyobb adagot bevesznek belőle.

A fogyasztószerekkel van a legtöbb baj

A vény nélküli szerek, így az étrendkiegészítők alkalmazása is járhat súlyos következményekkel. A New England Journal of Medicine folyóiratban publikált eredményekszámszerűsítik a 2004 és 2012 között az USA 63 sürgősségi ellátóhelyén (n=3667) tapasztaltakat.

Az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos nem-kívánatos események leggyakrabban a fiatal felnőtteket érintik: erre visszavezethetően a sürgősségi ellátásban résztvevők 28 százaléka 20 és 34 év közötti.

Az étrendkiegészítők szedésével járó mellékhatások az esetek döntő részében a fogyasztószerek (25,5 százalék) és az energiaszintet emelő készítmények (10,0 százalék) alkalmazására vezethetők vissza. A palpitatio, mellkasi fájdalom vagy tachycardia miatt orvoshoz került betegek 71,8 százaléka előzetesen valamilyen fogyasztószert vagy energizáló készítményt alkalmazott.

A vitamin- és nyomelemtartalmú szerek enyhébb mellékhatásokat, tipikusan allergiás reakciókat váltottak ki.

Az időseknél nyelési nehézségeket okoznak

Viszonylag gyakori, különösen a 65 év fölöttieknél, a nagyobb méretű tabletták, kapszulák bevételét követően kialakuló félrenyelés, illetve nyelési problémák. Az idős betegek leggyakrabban (83,1 százalék) vitaminokat- és nyomelemeket tartalmazó készítményt vettek be, amit követően a (félre)nyelési problémáik felléptek. Miközben az FDA a gyógyszerkészítményeknél a tabletták méretét 22 milliméterben korlátozza, addig az étrendkiegészítőknél tapasztalt probléma kezelését nehezíti, hogy abban a termékkategóriában ilyesfajta határérték nincs.

Gyakran kerülnek gyermekek kezébe

Az FDA munkatársainak bevonásával végzett tanulmány rámutat arra, hogy az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos sürgősségi betegellátást igénylő esetek ötödében (21,2 százalék) a készítmények – a felnőttek figyelmetlensége miatt – gyermekek kezeibe kerültek, és ők vettek be nagyobb mennyiségben fogyasztószereket, vitaminokat vagy nyugtató-altató hatású készítményeket.

Évi 23 ezer sürgősségi ellátás

A publikáció szerzői szerint az USA-ban évente körülbelül 23 ezer sürgősségi betegellátás írható az étrendkiegészítők számlájára, és ezek közül mintegy 2100 esetben válik szükségessé a kórházi felvétel és ápolás. Az összehasonlítás kedvéért: az étrendkiegészítők alkalmazásával összefüggésbe hozható sürgősségi ellátást igénylő esetek száma öt százaléka a gyógyszeralkalmazással kapcsolatos sürgősségi betegellátások számának.